MaGYAUR

MaGYAUR

Illiberális vallásszabadság

2017. január 12. - Magyaur

Hír: A kormány szerint nincs szükség a templomok megnyitására a didergő emberek előtt, mert van elegendő másfajta melegedő.

Az igazi probléma természetesen az, hogy a romlott kormányunk vissza akarja csinálni Eötvös polgári művét az állam és egyház szétválasztását...mi több az egyházi iskolákat preferálja a világi neveléssel szemben, mondván hogy a vallásos tanítás "örök értékekre" nevel, míg a tudomány csak "vitatható tudást" ad...és persze mindez arra jó hogy agymosott, a hazájáért (vagyis a kormányáért, a NER-ért) akár hősies halált is vállaló, korlátolt alattvalókat neveljenek tömegesen...Mi köze van a kormánynak a templomok nyitvatartásához? Hogy szólhat bele egyházi belső ügyekbe, szembefordítva a klérust a pápával? Hogy lehet hogy a hívők a kereszténység univerzális lényegét tagadják meg a szűklátókörű, nacionalista és csak látszatra keresztény kormány és persze Orbán imádása érdekében? Az elemi humanista gesztusok hiányoznak! Ez azért megy le könnyen a társadalom torkán, mert a jól ismert, hagyományos magyar jobboldali szűkkeblűség folyománya, aminek következtében elvesztettük a nemzetiségeink támogatását (Trianon) és ma a fiatalság színe-javának kötődését Magyarországhoz. Az evangélikus egyházon kívül (de már lehet, hogy őket is sikeresen megzsarolta Orbán) minden egyház, júdás pénzekért lefeküdt a hatalomnak és a nemeslelkűséget csak akkor gyakorolják, ha erre engedélyt kaptak a teljhatalmú "Vezérlő Tábornok" köreitől... Az egyházak hiteltelenné válása forog kockán ezt olyan nehéz megérteni?

A bejegyzés trackback címe:

https://magyar-gyaur.blog.hu/api/trackback/id/tr5112119665

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2019.11.11. 05:31:36

. A vallásosság szimptómája a szolgalelkűségnek, az önállótlanságnak, a megvezethetőségnek. A vallásos ember alaptermészete olyan, hogy igényli az irányítást, és keresi a tekintélyt, hogy behódolhasson neki. Nem szívesen marad „egyedül”, vágyik a társai elismerésére és retteg attól, hogy kiközösítik. Tetteit valójában ez a sóvárgással vegyes félelem határozza meg. Nem az fontos számára, hogy jó irányba tartson, hanem hogy megmondják neki, merre menjen.

Amikor vallásosakkal beszélgetek vallásról, gyakran eljutunk addig, hogy nem értik: ha én nem hiszek semmiféle felsőbbrendű, természetfölötti hatalomban, és nem is számítok halál utáni, túlvilági létre, akkor miért élek erkölcsösen. Ugyan mi tart vissza engem attól, hogy a közösséggel mit sem törődő őrültként tomboljak és pusztítsak, hogy jártamban-keltemben elvegyem, ami éppen megtetszik és megsemmisítsem, ami nem tetszik?
Bűnösök követelik a megbocsájtást!
Bűnükre a felejtést, a feloldozást!
Érvük, ők is „csak,” emberek
Egyformák, egyenlők veled!
Szemérmetlen hazugsággal,
Hitetnék, el ők el a világgal.
Nem rosszabbak, jobbak nálad.
Mások, akik folyton kihasználnak!
Lopnak, rabolnak, csalnak, hazudnak!
Mindig hasznukra maguknak!
Ezt észre Te se, soha vedd!
Felebarátod! Hát szeresd!
Öleld kebledre kártevőd!
Embernek nézd, tartasd, őt!
Ha megöl miatta a méreg.
Ne mondd rá, aljas, féreg!
Ezt üzentetik ők Istenükkel!
Gyalázatosságukat tűrd el!
2017. 12. 20. körül
süti beállítások módosítása