Magyarsággal szembeni bűnt követett el a Fidesz és a jobboldal, amikor letért a közép-európai értelmiség "Felvilágosodás / felvilágosítás" beállítodásától (amire azért volt szüksége, mert az 1990-es évek második felétől kezdődően átváltott a gazdasági/piaci racionalítás beszédmodorából a hagyományos magyar jobboldali. érzelmileg felfokozott és irracionális diskurzusra) az így szerzett olcsó népszerűség viszont elvette a józan eszét. Kétségtelen, hogy üdítő színfolt volt a semmitmondó parlamenti közeghez képest a párt vezetőjének személyes sértettséget is tükröző szembefordulása a korábbi liberális ideáival. A rendszerváltásban csalódott embereket vonzotta az emögött meghúzódó piacellenesség és ugyanakkor lappangó állam- és rendpártiság. A jobboldali régi témáinak visszacsempészését (a nyugat hanyatlása, a valláserkölcs központba helyezése,a kapitalizmus nemzetellenessége, a városiasodás elnemzetlenítő hatása, a nemzeti öncélúság) régi ismerősként üdvözölte a lakosság jórésze, másfelől ez az 1930-as, 40-es éveket idéző modor visszahatott a Fidesz-KDNP stratégiájára. A "politikai korrektség" megszüntetése, aminek döntő eleme volt, hogy minden nem-jobboldalit potenciális nemzetárulónak bélyegezzenek meg vonta maga után az érvelő vitának és együttműködéses gondoilkodásmódnak egyoldalú letiltását! A kirobbant hideg polgárháborúban a jobboldal nem egyszerűen bojkottálta a bal-liberális médiát, hanem azt megfojtani igyekezett (lásd a Klubrádió és Népszabadság körüli ügyeket). Maradtak az ellenmondást nem tűrő győzelmi jelentések és az előítéletektől, a gyűlölettől csöpögő szitokszavak... Itt tartunk.