MaGYAUR

Az elfogultság bénító hatású kultúrája

2017. április 29. - Magyaur

A hatalomban lévő magyar jobboldal nem hisz abban, hogy létezne objektív igazság. Nem hisz sem a pártatlanságban, sem az arra való törekvés értelmében.
Azt sulykolja a közmédiában, a sajtóban és az iskolákban, hogy aki a magyarországi jobboldali ideológia szerinti „nemzeti érdek”-kel nem azonosul, vagyis nem hatja át a nemzeti elfogultság és önzés szenvedélye az minimum idegenszívű, de inkább hazaáruló.
Márpedig a polgári társadalomban fontosak a mindenkire vonatkozó törvények (nincsenek törvények felett álló politikusok és egyházak), az oda-vissza történő információáramlás (mivel a szólásszabadság segít a problémák korai felismerésében) és az objektivitásra való törekvés, mert csak a szubjektivitást kizáró tárgyilagosság vezet az igazság megismeréséhez és a „normális” társadalmi-piaci ügymenethez. Márpedig a józan döntésekhez szenvedély-mentes bölcsességre van szükség!
Mivel az Orbán körüli, vidékről felkerült Fidesz vezetők nem a munka és a piac világában szocializálódtak, ezért a világlátásukat befolyásolta a gyerekkoruk falusi konzervativizmusa, a rendszerváltozást követő politikai sakkjátszmák, de leginkább a nemzetek szimbolikus csatái; a sport és benne különösen a futball világa. A futball az a metafora, amelyben a politikát értelmezik a döntéshozóink. A választók közti sikerének ez is a titka, hogy ezt az allegóriát - hogy olyképpen küzdünk a nemzetközi politikai porondon, mint a nemzeti válogatott a külföldi ellenfeleivel – ezt minden magyar futball iránt érdeklődő világosan érti (az ötletgazda persze Berlusconi volt).
Orbán Viktor önmagát, és őt a hívei „csodacsatárnak” képzelik és elvárják minden „rendes magyar embertől”, hogy szurkoljanak neki, mert hiszen ő a nemzetet reinkarnáló „csapatkapitány” és amúgy is tudvalevő 2006. október 23-a óta, hogy a szurkolói fanatizmus mekkora energiákat, indulatokat szabadíthat fel.
Ugyanakkor az „elfogultság” kívánása egyben a gyöngeség bevallása. Mivel gyerekként kiszolgáltatottak vagyunk ezért szükségünk van a szülők elfogult szeretetére. Később, főleg ha nem vagyunk sikeresek, ha nem tudunk a saját lábunkra állni, akkor vágyunk a gondviselő állam segítségére. De az állami függőség önállótlan személyiségeket eredményez, akikben nincs sem vállalkozó szellem, sem öntudatosság.
A jelenlegi magyar intézményrendszer a „közszolgák” engedelmes és igénytelen hadát gyarapítja. Ellene hat a felnőttesen, tehát „nem-elfogultan” gondolkodó, kritikus és önkritikus, de emberi tartással rendelkező individuumok, értsd „civilek” kifejlődésének. (Az Orbán rendszer ki nem állhatja, hogy a „nemzeti válogatott” mellett - az állammal összenőtt, mindenben lojális egyházi segélyszervezetek konkurenseként - felbukkanó amatőr és önfejű civil „csapatok”-at. Inkább szűnjön meg a szociális háló, de ne vigyék el a „show-t”, mint például a Blaha téri ételosztásnál, a „nem-nemzeti” civil szervezetek).
Két természeti kincsünk közül a jó minőségű földre alapozó mezőgazdaság lélegeztető gépen van, a másik kincsünk; az emberi tőke most értéktelenedhet el, ha nem változtatunk a dolgokon!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyar-gyaur.blog.hu/api/trackback/id/tr1212467109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.