A nemzetállamot elvtelenül imádó politikai erők szükségképpen szűklátókörűek; csak a nemzeti látószög számít, a globális problémákban – akárcsak a globalizmusban - nem hisznek. A Trump-hoz hasonló politikusok szerint a felmelegedés a gyanús civilszervezetek blöffje. Számukra nem a természeti környezet egyensúlyának a megőrzése a prioritás, hanem a nemzet („Nemzet az első!”, a „Haza mindenekelőtt!” stb.). Az ő szempontjukból nézve az állatok, a fák (mellékesen a nők feminista és a gyerekek „túlféltő”) védelme is bizarr mánia.

A beszűkült nemzeti-reakciós politika csak reagálásokra képes, megelőzésre és a környezeti egyensúly megőrzésére nem.

Ha megtörténik egy kolontári vörösiszap-katasztrófához hasonló esemény, akkor  láthatóvá válikj, amit amúgy általában rejtegetni szokott a nemzeti-reakciós állam: az állam a hadigazdaság jellege. Az eseményt követően habozás nélkül megnevezik a bűnöst és kvázi hadiállapotot hirdetnek. A háborús légkör az igazi lételeme a feleslegesen központosított nemzeti-reakciós államgazdaságnak! Nincs már tűzoltóság. polgári védelem, már kéményseprők sem léteznek ezen a néven, hanem csak „Katasztrófavédelem” létezik. Az az állam, amely képtelen a békés, polgári építkezésre alig várja a rendkívüli helyzeteket például az árvizeket, vagy a menekültek invázióját (illetve annak a hisztériáját), amelyben értelmet kaphat a békeidőben irracionális hadigazdasági jelleg. Vagyis azt is mondhatjuk, hogy amint az éghajlatváltozás drámai következményekkel jár, úgy ezekre a válságokra képes lesz pontszerűen és hatékonyan reagálni a nemzeti-reakciós államgazdaság. De az európai civilizáció és az emberiség jövőjének a meghatározását nem engedhetjük át a korlátolt, önző és öncélú nacionalista kormányoknak!

A globális kihívásokra csak annak kezelésére alkalmas nagy civilizációs egységekre van szükség, nálunk az Európai Egyesült Államokra, valamint a Föld bioszférájának érdekeit védő világkormányra!