MaGYAUR

Szent László, a kun vitéz és a lány

2017. szeptember 07. - Magyaur

 „Saint Lancelot! Saint Lancelot! – így hallotta, de persze félrehallotta a magyar vitézek középkori csatakiáltását a francia lovagregényíró Antoine de La Sale. Természetesen nem Artúr király mondabeli hősének nevét zúgták a 14-15. században a magyar lovasok, hanem Szent László nevével a szájukon, életüket Szent László oltalmába helyezvén indultak rohamra. (Érdekességképpen - nincs új a Nap alatt - az idézett lovagregény témája az európai keresztények és a muzulmán szaracénok közötti összecsapás volt).

Szent László már akkor is és ma is a magyar lovagi erények megtestesítője.

Mivel a Fidesz-Magyarország kormánya mindent megtesz, hogy az „elpuhult és vesztébe rohanó” Európától eltérően, felébressze a magyar lakosságban, de legfőképpen az ifjúságban a hadi erényeket, ezért várható módon felerősödhet a Szent László kultusz.

Annál is inkább alkalmas Szent László a nemzeti hérosz szerepére, mert a történelmi kánon szerint egy „idegen”, nőrabló kunt legyőzve szabadította meg a váradi püspök lányát. A történet jelentőségét az is jelzi, hogy a középkori magyar templomokban ez volt a legtöbbször ábrázolt história freskón, amely ily módon szervesen beleivódott a magyar köztudatba.

 

A csata, amelynek egyik mellékjelenetéről van szó; az 1068-as kerlési csata, amely estében biztosan nem a kunokkal, hanem a besenyőkkel és talán az úzokkal vívott győztes csatát Szent László. (Tanulságos, hogy mindezek a „barbár”, idegen támadók később beolvadtak a magyarságba, lásd az olyan földrajzi neveket, mint a Kis- és Nagykunság, Máriabesnyő, vagy Uzsoki hágó).

 

A Krónika szerint a „ Boldogságos László herceg meglátott egy pogányt, aki lova hátán egy szép magyar lányt vitt. Mármost Szent László herceg azt hitte, hogy az a váradi püspök leánya, és bár súlyos sebesült volt, mégis nagy sebesen üldözőbe vette azon a lován, amelyet Szögnek hívott. Amikor pedig már majdnem elérte, hogy ledöfje lándzsájával, egyáltalán nem tudta, mert sem az ő lova nem futott gyorsabban, sem annak a lova nem maradt le egy csöppet sem, hanem mintegy karnyújtásnyi távolság volt a lándzsa és a kun háta között. Így hát Szent László herceg odakiáltott és mondta: »Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél, és vesd magad a földre!« Az így is tett. Mivel Boldog László herceg távolról nem tudta lándzsájával elérni, a földön fekve akart vele végezni. A lány azonban erősen kérlelte, hogy ne ölje meg, hanem engedje el. Ebből is meglátszik, hogy az asszonyoknak nincs hitük, mivel valószínűleg bűnös szerelemből akarta őt kiszabadítani. A szent herceg azonban sokáig viaskodott vele, s miután elvágta az inát, meggyilkolta. Hanem a lány nem a püspök lánya volt.”

Ezek után a Szent László által lefogott kun vitézt a lány lefejezi; a küzdelem után Szent László megpihen a megszabadított lány ölében, aki „a fejébe néz”.

E különös történet szerint tehát a lány nem a váradi püspök lánya volt, a lányt nem rabolták el, hanem a női nemre állítólagosan jellemző „bűnös szerelem” fűzte a „kun” vitézhez, de miután a király legyőzte az idegen harcost Szent László megpihen a lány ölében.

 

2017 Szent László emlékév.

Remélem, hogy a Fidesz-KDNP nem fogja a szent királyt és a kerlési csata epizódját a saját vallási, militarista, idegengyűlölő és némileg nőellenes propagandájának céljára felhasználni!

A történet ebben a naiv természetességében jó és hiteles.

 

(Forrás: Klaniczay Gábor: A Szent László-kultusz kialakulása - https://www.academia.edu/11566579/A_Szent_Laszlo-kultusz_kialakulasa)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyar-gyaur.blog.hu/api/trackback/id/tr7912809488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.