Mivel a magyar államot vezető hatalmi elit, a „nemzeti szuverenitás” hazug jelszavával mindent maga akar irányítani és ellenőrizni az egyházakra támaszkodva és mivel a „nemzeti-keresztény” hatalomgyakorlás nem tűr meg semmilyen szellemi és a gazdasági autonómiát hosszú távon, ezért az államközpontú Magyarország vonzereje szűnőfélben van; nemcsak a lehetséges befektetők, hanem a lakosság köreiben is.

Belekerültünk egy lefelé tartó spirálba: nincs jelentős magyar innováció, nincs külföldről érkező modernizáció ezért nincs komoly jövedelemtermelő képessége a magyar gazdaságnak. Ha nem vagyunk versenyképes nemzetgazdasága a világnak, akkor egyfelől egyre inkább rászorulunk az Európai Uniós támogatásokra, másfelől szükségszerűen nő a magyar adózók kiszipolyozása, nő az elszegényedés.

Nemcsak a szuper magas adók, ÁFA, a tervezett forintgyengítés (magyarul gerjesztett infláció), hanem az állampolgárokra a különböző állami intézményrendszerek felől kirótt bírságok fajtája és súlyossága is növekedni fog a jövőben. Ez további kivándorlást eredményez, ami után még kevesebb adózótól próbál még többet elvenni az állam egészen addig, amíg a társadalmi feszültségek vagy rendőrállammá alakítják a Magyarországot, vagy robbanáshoz vezetnek.

Az ellenzék feladata az volna, hogy kitalálja miképpen lehet az ördögi körből kilépni, tehát miképpen lehet a magyar államot parazita jellegűből, „okos, hosszú távon gondolkodó mentorrá” átalakítani!