„Az utolsó természetfölötti illúzió az, hogy üdvözölhetünk, ha visszahúzódunk egy gondosan elkerített, kiváltságos világba: afféle személyes szellemiségbe, helyi nyelvhasználatba, etnikai csoportba vagy tradicionális bizonyosságba. Az ilyen visszahúzódás felettébb gyakori volt a múltban, ma azonban igen kártékony következményekkel fenyeget. 
A kulturális, nemzeti vagy vallási identitások a különbözőségre szoktak épülni: felosztanak és kirekesztenek. Minden mi úgy definiálta magát, mint ami nem ők. /…/ minél világosabban határozta meg magát egy-egy emberi közösség, annál inkább fenyegetve érezte magát holmi ellenségektől./…/ 
Minél azonosabb vagy önmagaddal, annál etnocentrikusabbá, annál idegengyűlölőbbé válsz. Minél ortodoxabb vagy, annál könnyebben esel az áldozat pszichózisába.” (in Don Cupitt: Eltűnt istenek nyomában, Kulturtrade Kiadó, 1997; 12-13. old.)