Az orbáni jobboldal szemében magyarországi lakosság nagy része elfajzott; a globalizmus „kultúrmocskának” a hatása alá került; vagyis nem igazán vallásos és nem eléggé működnek benne az „egészséges nemzeti önvédelmi reflexek”. Bezzeg a Székelyföldön!
Ott, mivel a székely-magyarok a saját bőrükön érzik a román állam nyomását, ezért összezárnak. Vigyáznak, arra, hogy ne legyenek magyar-román vegyes házasságok, gondot fordítanak a magyar nyelvű iskolák és a közösségi érzést erősítő egyházi intézmények fenntartására. Nem véletlen, hogy a Fidesz legfontosabb kinyilatkoztatásai a székelyföldi Tusnádfürdőn történnek, az sem véletlen, hogy egy mostanában kreált székely zászlóval cserélik le az EU zászlóját a parlament homlokzatán.
A „székelyföldi paradigma” kivételesnek számít, hiszen Erdély nagy részében és a Kárpát-medence többi magyar lakta vidékén is a magyar kisebbség a magyarországihoz hasonló módon nyelvében és kultúrájában is nyitott.
Nyitott a modernizmusra is, ami magyar reakciós jobboldal szerint a legnagyobb kockázat: hiszen szerintük a modern technikai alapú, vallástalan, nem az etnikai elven alapuló közösségépítés a nemzet vesztét okozza. Márpedig számukra, mint tudjuk jól, nem a népjólét emelése a legfontosabb érték, hanem a nemzet és benne „nemzeti középosztály és oligarchikus felsőbbség” kialakítása – bármi áron.
Az orbáni reakciós jobboldal a „székely-mintájú” a kisebbségi magyar stratégiában hisz, úgy véli kishitűen, hogyha nem gubózik be Magyarország az Európai Unión belül - a „székely autonómia” mintájára - akkor eltűnik rövidesen, akárcsak a szórvány magyarság.
(Nem mellékesen sok romániai és magyarországi nacionalista számára érthető és elfogadható volt az ultra-nacionalista román pártfőtitkár Ceausescu által megálmodott gazdaságilag független, növekvő lakosságszámú, öncélú nemzetállam ideája – csak ne irányult volna a magyar kisebbség ellen...de maga a célkitűzés jó volt szerintük.)
Ebben a kontextusban Orbán Viktor a saját szerepét nem kormányfőként fogja fel, hanem egyfajta nemzetmentő „megváltóként”, aki a hitehagyott és gyenge nemzeti öntudattal rendelkező magyarországi lakosságot, ha kell mézesmadzaggal, ha kell korbáccsal, de a „helyes útra” téríti, és a 21. századból egy 19. századi nemzeti romantikába röpít vissza.
Itt már nem egyszerű személyi kultuszról van szó, hanem egy transzcendens, „isteni tervnek” a végrehajtásáról, amelynek során a „Történelem Ura” Orbán Viktort szakrális hatalommal ruházta fel.
Az ellenzék jó ha felkészül arra, hogy a nem túl távoli jövőben az orbáni politika kritikáját nem egyszerűen „magyar-ellenesnek”, hanem „istentelennek” és "megszentségtelenítőnek" bélyegzik meg!
