Úgy tűnik, hogy létezik – méghozzá a gazdasági-politikai rendszerektől függetlenül – egyfelől egy európai, kontinentális, centralizált államtípus, másfelől egy brit-amerikai liberális és decentralizált államszerkezeti típus.
A kontinentális, központosító állam eredete visszavezethető a felvilágosult abszolutizmusra, a napóleoni, majd a polgári forradalmak nemzetegyesítő törekvéseire, aminek leglátványosabb kifejlete Bismarck parlamentarizmusa volt, amelyben a német munkásság választójogot kapott és létrejött a "gondoskodó nemzetállam" koncepciója. Ez magában foglalta az ingyenes egészségügyi ellátást, a magas színvonalú közoktatást, a nyugdíjrendszert stb, amelyek a szociális béke fenntartását, a nagyipar, de főleg a tömeghadsereg igényeit elégítették ki.
Ez az a politikai modell, amelyre épültek a XX. századi diktatúrák: a NEMZETI SZOCIALIZMUS (amelyre jellemző volt a tömegeket megmozgató kollektív programok szervezése és az állandó hadikészültség fenntartása) és a SZOCIALIZMUS (amelyre jellemző volt a tömegeket megmozgató kollektív programok szervezése és az állandó hadikészültség fenntartása). Ezzel szemben állt az amerikai "self made man" és az angolszász individualista ("My Home is my Castle"-típusú), nem állami, hanem a személyiségi jogokat figyelembe vevő, öngondoskodásra építő kapitalizmus.
Ez a kettősség a II. világháború után is fennmaradt, annyi különbséggel, hogy Nyugat-Európában az amerikai típusú piaci, öngondoskodó, önszerveződő társadalmi formák terjedtek el, míg keleten maradt a "hadigazdaság" a szocialista rendszer összeomlásáig. A hidegháborús légkörben minden átpolitizálódott.
Igenis létezett szándékos nyugati fellazítás Kelet felé. Állítólag a CIA még az avant-garde művészeti divatokat is jelentős mértékben finanszírozta a kelet-európai értelmiség befolyásolása érdekében - és viszont; a korábbi kontinentális, állam örökösének, az államszocializmusnak a "vívmányait" próbálták átültetni több-kevesebb sikerrel több nyugati országban, főleg ott, ahol a szocialista/kommunista pártok is erős pozíciókkal rendelkeztek; Olaszországban, Franciaországban és Skandináviában. Ez igazi versenyhelyzet volt, annak minden előnyével és hátrányával.
Áttérve a mai magyar helyzetre, itthon nem történt más, minthogy a bal-liberális politika által vakon követett és mechanikusan lemásolt angolszász-liberális modell sok szempontból kudarcot vallott és a Fidesz visszanyúlt ugyancsak vakon a korábbról jól ismert kontinentális, centralizált, hadigazdasági modellhez és a „szolgáltató” állam helyébe visszahozta (a pártelitet) „szolgáló” államot...mindannyiunk kárára.