A liberalizmus különbözik a többi ideológiától, amelyek általában „küldetéses” jellegűek”.

A liberalizmus – az üzleti élet szempontjából elengedhetetlen megbízható üzleti információcsere talaján jött létre - a piaci rendszer működőképességét úgy vélte fenntartani, hogy elfogadta a gyakran hit-alapú, irracionális törekvéseket is, feltéve ha azok nem veszélyeztették a kapitalizmust. Elfogadta a status quo-t, emiatt "állapot-ideológaiként" működött. Emellett, nem minden érdek nélkül, áttette a hangsúlyt a közösségről az egyénre, vagyis a fogyasztóra, arra akire az üzleti tevékenysége irányult.

A liberalizmussal szembenálló "illiberális" rendszerek, a racionális piaci konkurenciaharc helyett, a nacionalista, vallásos hiteken, gyakran fanatizmuson alapuló, célokat, olykor "szent" célokat kitűző "program-ideológiák". A liberális „élni és élni hagyni” elvvel szemben egyre inkább az egyén szabadságának korlátozása és a gyerekkortól kezdődő agymosás van terjedőben világszerte. Jellemző, hogy a liberalizmus csökkenésével nemcsak a "politikailag korrekt", vagyis toleráns, megértő modor tűnik el, hanem maga a korrektség is, nemcsak a kommunikációban, de a közéletben is.

A jelenkort nem hiába hívják „Post Truth”, vagyis a Hazugság Korának, mert a hamis hírekkel, a média közszolgálati jellegének megszüntetésével, az állandó hisztériakeltéssel a társadalmakat belekergetik a nem-piaci jellegű, kollektív hiteken alapuló, merev, kaszt jellegű struktúrákba - pont amivel szemben létrehozták a polgári szabadelvűséget és ami ellen mindig is küzdött a liberalizmus!