A Fidesz-hívők mindent elnéztek vezérüknek és prófétájuknak tartott Orbánnak, aki minden ellenséggel, kiváltképp a „romlott Rómával”, vagyis a mai, „sátáni” Nyugattal szembe mer szállni a „hit megújítójaként” és terjesztőjeként. Amúgy az ezeréves egyházi hagyományt követve a hívők természetesnek tartották, hogy Orbánnak, mint „főkegyúrnak” jár a vagyonszerzés kiváltsága, amit csak a magyar-, és keresztény-ellenes „sorosisták” neveznek korrupciónak:)

Mindez tartott 2019-ig, amikor az a miniszterelnök, akinek elvileg „Magyarország az első” a hívek számára is érthetetlen módon internacionalista segítségnyújtásról döntött. Még a fociőrület érthető lehetett egy átlag fideszes háziasszonynak, aki Magyarország presztízsének növekedését várta a sportesemények grandiózus megrendezéséből, de az már várhatóan kiveri a biztosítékot, hogy nem a magyar kórházakra, úthálózatra, iskolákra költi a magyar állampolgárok adóját a kormány, hanem az aleppói Szent Lajos Kórház, a damaszkuszi Francia és Olasz Kórház egy éves működésének biztosítására, aztán az Erbili Káld Katolikus Érsekséghez tartozó iskola újjáépítésére, valamint a kongói Mbuji Mayi városában található Centre Ophtalmologique St Raphael épület- és műszerfejlesztésére.

Az egyszeri „igaz-magyar” kapkodhatja a fejét: most akkor pártunk és kormányunk ugyanúgy, mint a vietnami háború alatt „internacionalista támogatás”-ban részesíti a „cigányképű arabokat” és „nőkkel erőszakoskodó négereket”?

Nem tudom mi a félelmetesebb; ha a magyar miniszterelnök a magyar gazdaság hosszabb távú kilátásairól a hatalmon maradása érdekében cinikusan blöfföl, vagy ha elhiszi a saját pártpropagandáját, aminek folytán a magyar gazdaság helyzetét és saját kormányzati teljesítményét annyira jónak látja, hogy támogasson távoli beruházásokat, illetve hogy a keresztény világ megmentőjének szerepében tetszelegjen?

Pedig Orbán Viktornak, aki bőkező donátorként pápább akar lenni a pápánál, nincs Vatikáni Bankja, csak a magyar költségvetés…