Az óceán titokzatos szörnyeteghullámához lehet hasonlítani a válsághullámok egymásra torlódását, amelynek akkora a pusztító hatása, hogy a méreteinél fogva biztonságosnak vélt tankerhajókat is kettétöri. Gondoljuk végig, hogy milyen globális válsághullámok tartanak felénk, és ezek összeadódása milyen hullámvölgybe taszíthatja az európai civilizációt:
Környezetvédelmi válsághullám: ugrásszerűen megnőtt a Bioszféra gátlástalan kiszipolyozásából fakadó nyersanyaghiány, beleértve az élelmiszer- és ivóvízhiány kockázata.
Szociális válsághullám: a szegények és gazdagok közti aránytalan vagyoni különbségek jelentős mértékben növelhetik a feszültségeket nemcsak egy-egy társadalmon belül, hanem szegény és gazdag országok közt is.
Népvándorlási válsághullám: a háborúkkal együtt járó kilátástalan szegénység már eddig is milliókat tett földönfutóvá; a klímakatasztrófa ennél nagyságrenddel több embert üldözhet el jelenlegi lakóhelyéről, ami destabilizálhatja a jelenlegi világrendet.
Bűnözési válsághullám: az országon belüli és országok közti bizonytalanságok zavarosában nemcsak a bűnözői csoportok halásznak, hanem a titkosszolgálatok is. A digitális kalózkodás és a digitális állami hadviselés keretén belül különös cinkosság és együttműködés alakulhat ki a maffiák és a titkosszolgálatok közt, de úgy általában is az alvilág és a politika „felvilág” közt.
Generációs válsághullám: a mellékelt cikk jogosan veti fel, hogy a 2008-as világválság pénzrontással történő kezelése rövid távon ugyan kifogta a szelet a vitorlából, de méltánytalan módon mindezt a jövő generációk rovására tette. A fejlett országokban kibontakozó generációk közti érdekellentét létrehozhat olyan egyenlőségelvű újraelosztási viszonyokat követelő, „kommunista” mozgalmat, amely egyben felveszi a harcot az időseknek a Bioszférával mit sem törődő önző és kényelemszerető életmódjával is.
A problémák nem ma keletkeztek és a politikusok, akárcsak a katonák, mindig az utolsó válság, illetve háború kezelési sémáiból indulnak ki; esetünkben újra elővették a nemzeti-vallási populizmus 70-90 évvel ezelőtti, idejétmúlt receptjeit. Rövid távon hihetik azt az emberek, hogy a fenyegető külvilágtól való függetlenedés, vagyis a nemzeti, vallási érzületbe való bezárkózás jelenti a megoldást, de a „válság-cunami” esetén ez nem más, mint önbecsapás: „úgy teszünk, mintha nem lenne vihar, nézzétek” – mondhatnák – „itt a hajó belsejében minden a helyén van, minden rendben van” pedig semmi sincs rendben.
Mi a tanulság?
- Egy növekvő lélekszámú, önmagát megvédeni képes, a tudományos-technikai fejlődésre nyitott, valamint jogállami, republikánus elveken alapuló Európa védettebb a viharral szemben.
- Az európai ifjúság számára, - akár különadók kivetésével - új társadalmi beilleszkedési lehetőségeket kell teremteni. Törekedni kell egységes, csere-szabatos európai oktatás-nevelési programok kidolgozására, hogy ne csak az egyetemisták, hanem a szakmunkások, a szolgáltatásokban dolgozni kívánók is az „inas-éveiket” más országban tölthessék. Ezt követően a fiatalokat olcsó, vagy ingyenes első lakáshoz kéne juttatni, valamint növelni kellene mind a részmunkaidős állások, mind az otthonról végezhető munkák részarányát.
- A bevándorlást a világméretű kataklizma esetén nem lehet megszüntetni, de szigorú, egységes európai szelekciós szabályokra van szükség, amelyek révén európai állampolgárságot csak olyan bevándorlók kaphatnák meg, akik elkötelezettek az európai kulturális, jogi és életmódbeli minták átvételére, amit több évi kifogástalan magatartással kellene bizonyítaniuk.
Az Európát alkotó nemzetek kultúrája közös gyökerű: zsidó-keresztény alapokon nyugvó, a humanizmust és a racionalitást középpontba helyező, világra nyitott kultúra. A nemzeti identitás nem függ a kontinenst felszabdaló nemzetállami határoktól; például a magyarok a mohácsi vereség után elvesztették függetlenséget, de a nemzettudatukat sem a török hódoltság, sem a Habsburg uralom nem halványította el. A zavaros és viharos nemzetközi vizeken a magyarság megmaradásának garanciája a világ egyik leendő legnagyobb hatalmi pólusa Európa.
Az én ideálom az Európai Köztársaság, amely az Osztrák-Magyar Monarchiához hasonlóan sok különböző történelmi múlttal, vallással rendelkező önigazgató egységből állna, ugyanakkor gyors döntésekre képes közös hadüggyel, külüggyel, pénzüggyel és ügyészséggel. Az Európai Köztársaság élén – meghagyva a végrehajtó hatalomba nem beleszóló királyságokat – közvetett, vagy közvetlen módon választott és leváltható Elnöknek kellene állnia.
Ez utópia, de egy alternatív jövő felvázolása elgondolkodtat és ennek révén lehetőséget nyújt a fenyegető valóság legrosszabb forgatókönyveinek kivédésére!:)
