Boldogkői Zsolt írja:
A különféle fórumokon való viták és kommentek alapján a hazafiságot tekintve két élesen elkülönülő karakter bontakozik ki:

HAZAFI:
- A nemzetért végzi munkáját
- Folyton a mellét veri, s másokon azt kéri számon, miért nem teszik ugyanezt, habár a nem magyarszívűeknek tiltja ezt
- Hétköznap is trikolort hord, ha máshol nem a szívében
- Nincs tisztában a történelmi tényekkel, és azzal sincs tisztában, hogy nincs tisztában a tényekkel
- Ha egy írót, vagy költőt kell megneveznie, csak olyanok jutnak eszébe, akikről megoszlanak a vélemények. Neki is csak véleménye van, nem ismeri a műveket
- Gyűlöli a másként gondolkodókat, a más etnikumúakat, a más vallásúakat, a más politikai nézetűeket, homoszexuálisokat, diplomásokat, a szabadgondolkodásúakat; ergo, hazája állampolgárainak többségét.
- Gyűlöli és gúnyolja a környező és a távolabbi országok lakóit is. Főleg a franciákat nem kedveli, s meg is indokolja miért
- Nyugati országban még nem járt, vagy, ha igen, ott negatív élmények érték
- Agresszíven lép fel másokkal, sokszor álnéven, a személyét nem vállalva
- Úgy véli, a nőknek kijelölt helye van a társadalomban
- Kijárta az élet iskoláját, gyakran, csak azt
- A magyart magasabb rendűnek tartja másoknál, igaz nem ismer másokat túlságosan
- Idegen nyelvet nem beszél
- Gondolkodására a nyájszellem és a miszticizmus jellemző
- Erkölcsei kőbevésettek, amiket persze rugalmasan értelmez