• Kezdetben volt a közép és kelet-európai ÉRTELMISÉGI VÁLASZTÓVONAL: egyfelől a "zapadnyik/urbánus", vagyis nyugat-, és modernitás-barát irányzat (de a progresszió rendszerén belül maradó lázadó anti-kapitalizmussal); másfelől a "szlavofilek", akik a hagyomány által megszentelt, nem városias ("népies") vallásosság és hierarchia értékeit képviselték (antikapitalizmus, de a rendszeren kívülről).
• A fenti értelmiségi/ideológia ellentét gigantikus méretűvé vált azzal, hogy győzött a GLOBÁLIS LIBERÁLIS VILÁGREND, ennek a pozitív oldala az lett, hogy a korábban elnyomott, gyarmati sorban élő népek számára "szabaddá vált” elindulni a piaci versenyben, aminek lett sok vesztese, de győztese is. Mindenesetre a "népi/nemzeti/vallási kultúra" kontra "urbánus civilizáció" ellentét világméretűvé vált; az euro-atlanti globalizmust kihasználni tudók és a le- illetve kívül maradók közt. Jellemző, hogy a fanatikus iszlamisták által a nyugati „istentelen” életmódot jelképező amerikai „Világkereskedelmi Központ” elleni támadást mennyire „megértette” a globalizmus-ellenes „nép-nemzeti” jobboldal (Magyarországon Csurka MIÉP-je). És amikor régebben a Jobbik egy Nyugat-ellenes egységfrontban gondolkodott akkor kézenfekvő volt számára a nyitás az ellenpólus-Irán felé… Érdekes, hogy Mao elnök "a Falu bekeríti a Várost" elmélete mennyire másképp valósult meg, mint ahogy azt a "Nagy Kormányos" elképzelte: nem a szegény, de népes harmadik világ győzi le a fejlett, városias, liberális Nyugatot, hanem a hierarchikus szemléletű, nemzeti/vallási önzésre építő, a politikai korrektséget elvető „szlavofil” populizmus.
• A liberalizmus színeváltozása. Eredetileg a liberalizmus piacközpontúságot jelentett a jogállami keretek közt. A hatvanas évektől a globális világpiac és technikai fejlődés (például a nem hierarchikus, hanem hálózatos logikájú digitalizáció) melléktermékeként erősödött az emancipáció minden téren: a női egyenjogúságtól kezdve az egyenrangú vallások és ideológiák „svédasztalának” megjelenésén át egészen a „PC” nyelvezetig. Valószínűleg a globalista elit tüntetően szuper-toleráns „neo-liberalizmusa”, a 2008-tól kezdődő világválság és a túl sikeres „fejlődő országok” okozta FRUSZTRÁCIÓ vezetett a DEFENZÍV populista nemzetbe-vallásba való bezárkózáshoz.
• Az elit-ellenesség magával hozta a populista „politikailag inkorrekt” beszédmódot és felerősítette a politikai/kulturális giccset. Természetesen a GICCS ELKERÜLHETETLEN, ahogy a magánember esetében is mindenkinek vannak „élethazugságai”. Tulajdonképpen a liberális elit háttérbe szorításával a társadalmi „felettes én” került zárójelbe és ez a folyamat utat nyitott a mélyben rejtőző indulatok és vad „neo-barbár” vágyaknak (rasszizmustól a nőellenességig).

A nemzeti giccs, vagyis a múltat megszépítő-meghamisító mítoszteremtés, amely nem jobb, nem rosszabb a globális giccsnél (pl. a rossz holywood-i, bollywood-i filmeknél) a kérdés inkább az, hogy ezeket milyen mértékben akarják lenyomni a torkunkon, illetve hogy a józan eszünk, ízlésünk és egész európaias műveltségünk mennyire tiltakozik ez ellen…