A magyarságukban üldözöttnek és megalázottnak érző, vagy azt csak megjátszó politikusaink által kezdeményezett Nemzeti Alaptanterv igazából nem is a gyerekeknek szól, hanem a „magyar embereknek”, a világból kisszakított nacionalista identitás és a rendszerhez való hűség megerősítése céljából.
Ennek kapcsán eszünkbe juthat a Mátrix filozofikus jelenete, amikor Morpheus választás elé állítja Neo-t; mit választ az önmagunkat becsapó, álomba ringató kék pirulát, vagy a kegyetlen igazsággal szembesítő piros bogyót. A Fidesz-Magyarország nem enged választást, a Nemzeti Tanterv a magyarság misztifikált, sosem létezett múltjáról és az ott megismert, követendő harci erényről, hősiességről szól ezzel is felkészítve a gyerekeket, az iskolát, a szülőket a bekövetkező megpróbáltatásokra, ínségre és háborús állapotokra.
A nemzeti önzés és harci szellem manipulált felkorbácsolása természetesen nem magyar találmány, minden populista hatalom ezt a módszert alkalmazza a hatalma megerősítése céljából. A trükk az, hogy nemzeti egységet kell hazudni, ahol az egyik oldalon a „nemzet” áll és vele szemben a külső ellenség-mumusok meg a belső ellenség-mumusok. Aki pedig a hatalom által propagált nemzeti mítoszokat le akarja leplezni és a valódi társadalmi problémákra valós válaszokat akar adni az hazaáruló, akivel vitatkozni sem érdemes.
Na már most kettőn áll a vásár; ahhoz hogy a populista hatalom által szuggerált nemzeti elfogultság és szurkolói mentalitás érvényesüljön kell az alulról jövő igény is a „mi vagyunk a legfontosabbak magunk számára, bátran legyünk önzők és kíméletlenek, ha ezen múlik a közösségünk (nemzetünk, felekezetünk, rokonságunk) sorsa”- típusú struccpolitikára.
