A 21. századig az emberi civilizációk hierarchikusan összekapcsolódó erőközpontok magasba törő építményei voltak, mostantól a tendencia megváltozik: a Földet átfogó nemzetköziség és a hálózatos kommunikáció miatt a sokszor (például a Szent Korona-tan révén) misztifikált intézményi-piramisok összelapulása lesz a jellemző és a közvetlen kommunikáció (például a twitteren) vezetők és vezetettek közt. Ebből az alábbi tanulságokat lehet levonni:
- A legfőbb érték az Élet - a nemzetiségtől, nemtől, bőrszíntől és vallási hovatartozástól független emberi civilizáció, valamint a Bioszféra fennmaradásának – biztosítása lett.
- Új erőközpontok jönnek létre, amelyek új algoritmusok és technikák alapján működtetik az intézményrendszert. Az Európai Unió egy olyan új erőközpont, amelynek keretei közt élnek tovább a különféle nemzetek, nemzetiségek és vallási közösségek, de nem feltétlenül a nemzetállamoknak alárendelten.
- A régi, polgári forradalmak idején született nemzetállami erőközpontok helyzete megrendült. A korábbi dinasztikus politika helyébe a kapitalista konkurenciaharc lépett, amelyben a leghatékonyabb „vállalati forma” a modern nemzetállam lett. Ahhoz, hogy sikeres legyen egy-egy nemzet vállalkozása egészséges, tanult és lelkes munkaerőre és egyben katonára volt szüksége. Ezt szolgálta a sokszor babonás hagyományok elhagyása, a racionalitás érvényesítése minden téren, valamint a közegészségügy és a közoktatás bevezetése. Ebben a kontextusban az emancipáció is hatékonyságnövelő tényező volt, hiszen ahogy a régiók szerinti eltérő pénzek és súly-, mértékegységek egységesítése célszerű volt, olyképpen volt praktikus a modern állam szempontjából a jogegyenlőség bevezetése.
- A populizmus nem más, mint a nemzetállami rendszer fennmaradásában érdekelt bürokratikus-egyházi lobbi érdekérvényesítő politikája. Ennek a lényege az, hogy bűnbakká kívánja tenni a jogegyenlőséget és a társadalmi méltányosságot hirdető politikákat, méghozzá „a csendes többség” nevében. De ez a szűklátókörű, a többségnek udvarló és arra hivatkozó nacionalizmus csak azt a célt szolgálja, hogy hatalomba tartsa nemzetállami lobbit akár a nép hosszú távú érdekeinek rovására is (bizarr, de mind a fasizmus, mind a kommunizmus a népre hivatkozott a katasztrófába vezető útján).
- A magyar nemzetállami-egyházi lobbi annyiban alkalmazkodott a fejlődéshez, hogy - a multinacionális vállalatok mintájára – fiatal, a „nemzetállami vállat” iránt lojális technokratákat, menedzser-fizetéssel és pénzen kívüli juttatásokkal magához láncol. De maga a magyar erőközpont teljesen szembemegy a világ és benne Európa fejlődési irányával és erre még büszke is! Pont a modernitás elemeit hanyagolja el: a közoktatást, a közegészségügyet, a jogállamiságot és közben erősíti a „faji elkülönülést”, például az iskolai szegregációval. A problémákat gyáva módon soha nem oldja meg, mert az veszélyeztetné az erőközpont újraválasztásának esélyeit. A feszültségeket nacionalista és szenteskedő blablával palástolja, hogy aztán fiaink, unokáink küszködjenek az el nem végzett reformok káros következményeivel.
- A magyar nemzetállami-egyházi lobbi belekapaszkodik a szuverenitás és „belügyekbe való be nem avatkozás” idejétmúlt eszméibe, hogy mentse az önző lobbi érdekeket elfedő látszatot. De a király meztelen: az Európai Unióval szembehelyezkedő, nemzeti alapú, rövidlátó szeparatizmus nem hiba, hanem bűn!