„A városi levegő szabaddá tesz” mondták a középkorban a földesúri kizsákmányolás elől a városokba menekülő jobbágyok. Azóta, ha más okokból és máshogyan, de maradt a képlet: „földhözragadt”, kollektivista elnyomó hatalom kontra autonóm egyénekből álló szabad világváros. Ez az a képlet, amely kulcsot ad a liberális globalizmus és a vele szemben létrejött populizmus, nemzeti/vallási fanatizmus megértéséhez.

Az a nagyváros, amiről beszélek egyszerre kereskedelmi központ és sokféle ember, vallás, gondolkodásmód gyűjtőhelye. A világhódító európaiság lényege épp ez: a kereskedő, felfedező és kísérletező polgárok városias kultúrája. Ez különbözteti meg az utóbbi évszázadok folyamán egymástól Párizst és Pekinget. Amíg az utóbbiban a mandarin hivatalnoki réteg leállította a fejlődést, addig Európában pezsgett az élet.

A monolitikus, parancsuralmi rendszer nem tűrheti sem a kritikát, sem a globalista világra való nyitottságot. Miközben a „szuverén” nemzetállam magának megengedi az autonóm, sőt szeparatista magatartást a nemzetközi szövetségekkel szemben, addig a saját országán belül – a csendes, „normális” többségre hivatkozva - nem tűri a másságot és a kisebbségek autonómia törekvéseit.

Miközben nyugaton a hadsereg hangsúlyozottan egy civil politikus alá rendelődik, a militarista-populista nemzetállamokra ezzel szemben az állandó (de sokszor csak tettetett) hadikészültség a jellemző; a katonaság állandó jelenléte a civil közegben. Ennek ellenére, vagy pont emiatt a nagyvárosi civil lakosság szembeszáll, ha tud, a militarizálódó populista hatalommal közép-Európában, Isztambulban és Hongkongban.

Mégis az egymáshoz strukturálisan hasonló „nagy-államnemzeti-gépezetek”, amelyek a világon több száz millió embernek adnak munkát és tesznek egymással szolidárissá olyan különböző világnézetű vezetőket, mint amilyen Erdogan, Putyin, Bolsonaro, Hszi Csin-ping, Orbán stb. – tehát ezek az erőpolitikára építő hatalmak, ha nem is tűnnek el, de a szerepük elhalványul. A centralizált, egyházak által támogatott populista pártállamok nagy valószínűséggel képtelenek lesznek kezelni a nemzeteken túlmutató válságokat: a klímaváltozást, az víz- és élelmiszerhiányt, a népvándorlást, a bűnözés terjedését.

Amennyiben nem tör ki világháború, akkor remélhetően a különböző társadalmak tovább fognak városiasodni, hiszen az előrejelzések szerint a Föld lakosságának 80 százaléka 2050 körül már városlakó civil lesz. Olyanok, mint a jogaikat féltő és érte harcolni kész hongkongiak és budapestiek…