„Thinkerview” a „digitális szuverenitás” francia szakértőivel: Tariq Krim-mel és Bernard Benhamou-val
- Ma már, a járványveszély kapcsán látjuk, hogy az európai hatóságok naivak voltak amikor jóhiszeműen átengedték a kontinens egészségügyi adatait az amerikai Microsoft-nak.
- A történet a II. világháború utánig nyúlik vissza, amikortól kezdődően az Egyesült Államok nem akarta, hogy Európa saját informatikai iparral rendelkezzen, mert aki számítógépet mond, az valójában háborús elrettentésről és atomütőerőről beszél – a De Gaulle-i értelemben.
- Gyorsan változik minden: az „arab tavasz” idején Hillary Clinton még azt mondta, hogy az internet Che Guevara-hoz hasonlóan, forradalmasító szerepet tölt be a világban, de mára a helyzet megváltozott; elég a kínai állampolgár-megfigyelő digitális kontrollra gondolni.
- Mivel a kereskedelmi internet ugyanazt a csatornát használja, mint a katonai, ezért Snowden előtt is tudható volt már, hogy minden lehallgatható. Több jel mutat arra, hogy az adatokból építkező gazdasági tevékenység összekapcsolódik az ugyancsak adatokból építkező titkosszolgálati tevékenységgel.
- Mára az internet hadászati terepasztallá változott. Amíg 2002-ben két perc alatt került az újonnan vásárolt készülékünk a katonai titkosszolgálatok hatókörébe; mára ehhez nem kell még 30 másodperc sem.
- Ami újdonság a kereskedelmi felhasználású internet esetében, hogy az már nem egy-egy felhasználó/vásárló adatait gyűjti, hanem megjelent a „magatartás-pszichológiai marketing”. Ezelőtt 15-20 évvel azt elemezte ki az internet mögötti elemző szoftver, hogy ki milyen árunál, szolgáltatásnál állt meg, vagy melyik képet nézte meg töredék-másodpercig; ma már a magatartásunkat befolyásolják vásárlásra való ösztönzés céljából. Ha azt detektálja az algoritmus, hogy valaki depressziós, akkor utazási ajánlatokkal áraszt el az internet, ha valaki jó hangulatúnak mutatkozik, akkor például cipővásárlásra ösztönöz a rendszer. Ez a technológia már a pszichénket és lelkünket veszi célba!
- Vissza lehet élni azzal, hogy az okos-telefonunkkal egyedül állunk szemben. Ha mi Amerikában történetesen a demokrata párthoz húzunk, de pont a szavazás előtt egy álhírt olvasunk a mosdóban Hillary Clintonról, akkor ez megváltoztathatja a voksunkat. Obama és Trump megválasztása közt az volt a különbség, hogy Obama idején a kampány interneten zajlott, míg ezzel szemben Trumpnál már okos-telefonon, ahol az üzenet közvetlenül a privát szféránkba hatolt be.
- Már-már az álomképeinket is mások sugallják, hiszen nem a saját élményeinkből állnak össze, hanem gyakran azokból a képernyőn, pl. Instagram-on látott képekből, amelyeket valakik, korábban, már kiválasztottak és megszerkesztettek.
- Eddig ugyan a piaci marketinges befolyásolási technikákról beszéltünk, de mindezeket könnyen át lehet emelni a politikai manipuláció eszköztárába! Ezért fogalmazott úgy egy különben szenvedélymentes angol parlamenti vizsgálóbizottsági jelentés, hogy az olyan „digitális gengszterek” mint a Facebook, vagy a Google a politika és a gazdaság kútmérgezői /toxique/”. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a nagyhatalmak politikusai által is használt Twitter meghekkelésével akár háborús konfliktust is ki lehet provokálni.
- A nyugodt hangulatú, kiegyensúlyozott választó alapvetően a mérsékelt irányzatokra adja le a szavazatát, tehát a választási manipuláció egyik bevált módszere a választói düh felkeltése, amihez nem kell más, mint egyre több sokkolóan véres videó a You Tube-on. Úgy tűnik, hogy a 21. századi radikalizálódás egyik legfontosabb elősegítője a You Tube, amelynek semmi sem elég „hard”!
- A jelenlegi rendszer úgy van kitalálva, hogy az internetező egyre kevésbé találkozzon őt zavaró gondolatokkal, ami megkérdőjelezhetné az élet-sémáját. Vagyis az algoritmusok olyan egymástól független csoportokat, buborékokat hoznak létre, amelyek sosem találkoznak egymással.
- Ma már tudható, hogy kis eszközigényű, kis létszámú, „függetlennek” mondott, de valójában az orosz kormány hallgatólagos támogatásával működő orosz hekker csoport képes volt befolyásolni az amerikai választásokat. Érdekes hogy nem azt mondták: „szavazzon Trump!”-ra, hanem azt hogy „Hillary Clinton nem fogja önt korrekt módon képviselni, akkor tehát mi értelme rászavazni?” - ezzel sok demokratapárti szavazót, - leginkább az afro-amerikaiakat - képesek voltak elbizonytalanítani.
- A legaggasztóbb az, hogy a jelenlegi államok nem képesek alapvető értékeket sem megvédeni, sem érvényesíteni a digitális térben, kiváltképp a Facebook-on.
- Mit tehet azért a politika, hogy a lakosság ne legyen befolyásolható a különböző propagandák révén? Először is megszűnőben a világos beszéd képessége, ehhez járul a kommunikálók felkészületlensége, amitől az átlagos hírfogyasztó könnyen összezavarodik; például a Covid-19 esetében az újságírók egyszerűen nem értették, hogy mit is jelent az a kifejezés, hogy „exponenciális”!
- Ráadásul ma a világ „Fast Food” jelleggel fogyasztja az információt: a Facebook és a Google nem mások, mint a gondolkodás McDonald’s-ai. Amúgy figyelemreméltó a McDonald’s-nak az az algoritmusa, hogy bár a világon mindenhol ugyanolyan recept alapján készül a Big Mac, mégis minden országban a helyi alapanyagot használják fel hozzá - ehhez hasonlóan zajlik az interneten is a befolyásolás: képessé váltak milliárdnyi ember fő profiljait elkészíteni még akkor is, ha a különböző emberek személyiségének összetevői egymástól eltérőek. Ezt hívhatjuk a karakter jegyek „tömegesítésé”-nek is.
