Ha azt a rendszert keressük, amely a leginkább kedvez a döntésképes, innovatív, a kis közösségtől egészen a Föld nevű bolygóért is felelősséget vállalni kész felnőttek tömeges „előállításához”, akkor ez a liberális rendszer.

Ha azt a rendszert keressük, amelyben nem az égiek, vagy a hatalmasságok megtorlásától való félelem mozgatja az embereket, hanem a személyes érdekeltség felkeltése, a szabad véleményalkotáson és szabad közösségválasztáson alapuló együttműködés, akkor ez a liberális rendszer.

A liberalizmus piaci logikájú: tehát közel egyenlő felek közti olyan „hoci-nesze” ügyleten és konkurenciaharcon alapul, amelyeket szerződésekkel és független bíróságokkal korlátoznak. Ezt a kereskedelmi modellt ültették át a polgári filozófusok és jogászok a politika színterére: a politikai érdekképviseletek, vagyis a pártok, a kormányzás és hatalom érdekében vetélkednek a „vevők”, vagyis a választópolgárok voksaiért és kegyeiért. Amennyiben nem csinálják jól a dolgukat, akkor a „vevők/állampolgárok” leváltják őket. A politikai játékszabályokat előre kell rögzíteni, méghozzá közös megegyezéssel, - már csak ezért sem legitim az orbáni „Alaptörvény”, amelyet nem előzött meg sem érdemi vita, sem jóváhagyó népszavazás - a bíróságok, az alkotmánybíróság feladata a törvények betartásának, így a végrehajtó hatalom ellenőrzése.

Mind a baloldalon, mind a jobboldalon a vannak olyan polgári irányzatok, amelyek elfogadják a liberális hozzáállást, ugyanakkor az utóbbi 150 évben többször előfordult lázadás vele szemben a forradalmi baloldaltól az ellenforradalmi jobboldalig. Ennek hátterében mind az egyes emberek, mind a tömegek iránti bizalmatlanság áll. Ha a hatalom szerint az Ember könnyen kerülhet a Gonosz („a kommunisták, fasiszták, Soros” stb.) hatása alá, vagy eleve rossz és bűnös, akkor a minden eszközt be kell vetni az „Ember” lelkének megmentésére a vallás, az ideológiai átnevelés, vagy ha másképp nem megy, akkor a példás büntetés révén.

Az egy más kérdés, hogy az utóbbi negyven évben a kapitalizmus „neoliberális” irányba mutálódott azzal, hogy olyan senki által nem ellenőrzött globális pénzügyi rendszert hozott létre, amely a vagyoni különbségek indokolatlan növekedésével kiváltotta a nemzetvédelemre, illetve vallásvédelemre hivatkozó nacionalista, bezárkózó populista reagálást. Egyben azt is, hogy korunk minden Trumpja, Putyinja, Erdoganja és Orbánja ne is akarjon semmilyen nemzetközi szervezet által gyakorolt kontrollt; se WHO-t, se NATO-t, se Európai Uniót!

A fejlődés iránya viszont minőségileg új, egyre inkább mátrix jellegű, mesterséges intelligenciával hatékonyabbá és átláthatóbbá tett transznacionális szervezetek felé mutat. Új nagyhatalmi pólusok jönnek létre – ezek közt reményeim szerint az önálló, erős és egységes Európai Köztársaság – amely pólusok közt kialakuló kommunikációs, gazdasági, pénzügyi, egészségügyi és környezetvédelmi együttműködésen múlik az emberi faj fennmaradása.