A LEGJOBB VÉDELEM A TUDÁS – BESZÉLGETÉS ÅSA WIKFORSS-SZAL

 FALUSI DÓRA interjúja

Korunk egyik legnagyobb kihívása, hogy mit kezdünk a tudás ellenségeivel, a különféle platformokon terjesztett dezinformációkkal, és az összeesküvés-elméletekkel. Åsa Wikforss, a Stockholm Egyetem elméleti filozófia professzora, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagja több oldalról járja körül az igazság fogalma körül keletkezett újkori bizonytalanságot. A filozófia jelentőségéről, tudás és demokrácia kölcsönhatásáról beszélgettünk, és Orbán Viktor illiberális berendezkedése is szóba került.

– Az alternatív tények korában élünk, írja könyvében, és jobban aggasztja az európai demokrácia jövője, mint az amerikaié. A mű első, 2017-es megjelenése óta változott ennek kapcsán a véleménye?
– Bizonyos értelemben igen. Nem aggódom kevésbé Európáért, de már jobban aggódom az Egyesült Államokért. A Donald Trump elnöksége alatti változások szélsőségesebbek volt, mint amire számítottam. Nemcsak az igazságot hagyta teljesen figyelmen kívül, beleértve a tudomány és a komoly újságírás megvetését, hanem a demokrácia alapjaként funkcionáló normákat is. Például, hogy az elnök ne fenyegesse meg az Igazságügyi Minisztérium tagjait. Nem véletlenül végződött mindez katasztrófával a 2020-as választás után, amikor elterjesztette a „nagy hazugságot”. Azt az állítást, hogy a választást meghamisították a kárára, és Joe Biden illegitim elnök.

– Milyennek látja az Egyesült Államok jelenlegi helyzetét?
– Az az igazán ijesztő, hogy a republikánus szavazók többsége elhiszi ezt a nagy hazugságot, és megpróbálják átírni a történelmet a január 6-i eseményekkel kapcsolatban. Azokra, akik azok a napon megrohamozták a Capitoliumot, ma valamiféle hősként tekintenek, akik igazságos harcot folytatnak a „népért”. Őszintén szólva attól tartok, hogy az Egyesült Államok demokráciája javíthatatlan, és a dolgok nem fognak jól alakulni a 2024-es választás után sem.

– Filozófiai szempontok alapján elemzi, hogy miért hiszünk el olyan sok hazugságot. Hogyan tud segíteni a filozófia korunk vallási, társadalmi, vagy politikai kérdéseiben?
– Nos, mindenekelőtt a filozófia eszközöket ad számunkra, hogy tisztábban gondolkodjunk, és átlássunk a minket érő manipulálási kísérleteken. Megtanít világosan meghatározni, hogy miről beszélünk, képes lényeges megkülönböztetéseket tenni, és elválasztani a jó érveket a rosszaktól. Ugyanakkor a filozófia olyan ismereteket is ad, amelyek szintén hasznosak lehetnek attól függően, hogy milyen társadalmi kérdést tárgyalunk.

Jelenleg az új információs környezet egyfajta „ismeretelméleti válságot”, a tudás válságát idézte elő, amelynek következményeként például az igazsággal és hamissággal, a bizonyítékokkal és dezinformációval kapcsolatos kérdések kiemelt jelentőséggel bírnak.

Röviden, amire most szükségünk van, az magáról a tudásról szóló tudás, és ezt a filozófia tudja biztosítani. Hiszen a filozófusok Platón óta vitatják ezeket a kérdéseket, úgyhogy sok mindent meg kell tanítaniuk nekünk. 

– Az elmúlt évszázadokban sokszor került háttérbe a tudomány, miben más a mostani helyzet?
– Időről időre megfigyelhető bizonyos lázadás az értelem és a tudomány ellen. Ilyenkor a kötetlen érzelmek, intuíciók és mítoszok utáni romantikus vágy lesz az erősebb az érvekkel és a racionális meggyőződésekkel szemben. A jelenlegi helyzetet az új információs technológia különbözteti meg az eddigiektől, és az, hogy ezek a tudományellenes mozgalmak hogyan képesek növekedni és terjeszteni a hitüket. Egyrészt arról van szó, hogy az ilyen tudományellenes gondolkodású emberek könnyedén egymásra találnak az interneten, csoportokat alkotnak a közösségi médiában, ahol megerősíthetik egymás elképzeléseit. A technika segítségével nagyon könnyű a tudományellenes propagandát gyorsan és olcsón elterjeszteni az egész földön. Ennek egyik nyilvánvaló példája, hogy a járvány idején milyen erőssé vált az oltásellenes mozgalom, és hogyan alkalmaztak bizarr összeesküvés-elméleteket a Covid-19 vakcinákkal szembeni ellenállás terjesztésére.

– Hangsúlyozza az oktatás jelentőségét. Mikortól kezdődne, és milyen lenne az az ideális oktatás, amely kellőképp felkészít az alternatív tények kiszűrésére?
– Az alternatív tények elleni legjobb védelem a tények ismerete, vagyis a tudás. Az információ értékelése attól függ, hogy mit hiszünk már a világról, és ha nagyon hiányos a tudásunk, vagy ha már sok dezinformációval találkoztunk, akkor nagyon nehéz lesz megítélni egy információ hitelességét. Például ha valaki nagyon keveset tud arról, hogy a szén-dioxid-kibocsátás hogyan befolyásolja a légkört, akkor sebezhetőbb az éghajlatváltozással kapcsolatos dezinformációkkal szemben.

A lényeg az, hogy a kritikai gondolkodás nem valamilyen általános készség, amelyet a tényszerű tudástól teljesen függetlenül tanulhatunk meg.

A konstruktivista pedagógiai elméletek alapja az a gondolat, hogy a kritikai gondolkodás független a tényszerű tudástól, de ezek az elméletek óriási károkat okoztak a világ számos iskolarendszerében, például a svéd iskolákban is. Tehát az iskoláknak meg kell tanítaniuk a diákoknak a kritikai gondolkodást. Ez elengedhetetlen egy demokráciában, de ehhez az is szükséges, hogy a tanulók számára egy jó és szilárd tudásbázist adjunk. Véleményem szerint ennek az alapelvnek a kezdetektől fogva, már az alsó tagozaton is inspirálnia kellene a tanítást.

– A koronavírus-járvány milyen hatással volt az összeesküvés-elméletekre?
– Nos, ebben a kérdésben még nem tudunk mindent, de van okunk azt gondolni, hogy a járvány hatása e tekintetben vegyes. Világossá vált, hogy milyen veszélyes lehet a félretájékoztatás, például a vakcinák vagy a különféle javasolt „gyógymódokkal” kapcsolatban. Miután Trump 2020 áprilisában azt feltételezte, hogy a beinjekciózott fertőtlenítőszerek gyógyítják a koronavírust, a fertőtlenítőszer-mérgezések száma meredeken emelkedett az Egyesült Államokban. És az is tudható, hogy a világ azon területein, ahol az oltásokkal szembeni szkepticizmus elterjedt, a koronavírus okozta halálozási arány sokkal magasabb. Tehát amikor az emberek élete veszélybe kerül, nagyon világossá válik, hogy a dezinformáció milyen károkat okozhat.

– Megtanultunk kritikusabbak lenni?
– Az okozott károk arra kényszerítették a technológiai platformokat, hogy tegyenek lépéseket a legveszélyesebb félretájékoztatások terjedésének megakadályozására. Úgy gondolom, hogy ez a közvéleményben is felhívta a figyelmet arra, hogy sok online tartalom megbízhatatlan. Ugyanakkor a világjárvány természetesen hamis információk terjedéséhez és félretájékoztatáshoz is vezetett, ezt infodémiának nevezik. De ez várható is volt egy ilyen félelemmel teli helyzetben.

– Miért?
– Kiszolgáltatottabbak vagyunk a megbízhatatlan információkkal szemben, amikor félünk, és ha van pénz a dezinformáció terjesztésére. A legvadabb összeesküvés-elméletek némelyike a vírusra vonatkozott. Például az a teljesen alaptalan állítás, miszerint a vírus egy liberális elit találmánya, élükön Bill Gatesszel, aki az oltóanyagok segítségével nyomon követhető mikrochipeket ültet be az emberekbe.

– A magyar miniszterelnököt, az illiberális demokrácia proklamálóját Trump és Putyin, korunk két meghatározó világpolitikai döntéshozója mellett említette. Hogyan látja Orbán Viktor szerepét?
– Igen, a bevezetőben arról beszélek, hogy a demokrácia hanyatlóban van szerte a világon. Politológusok szerint a járvány ezt felgyorsította, egyes országokban pedig kifejezetten gyorsan zajlik ez a folyamat. Például a Varieties of Democracy Institute (V-Dem) rendelkezik olyan országgrafikonokkal, amelyeken nyomon követhető a demokráciák fejlődése és hanyatlása. Oroszországot már nem a demokrácia, hanem a választási autokrácia közé sorolják, és nagyon súlyosnak tartják azokat a károkat, amelyeket Trump az amerikai demokráciában okozott. A 2020-as jelentésében a V-Dem felsorolja azt a tíz országot, ahol tavaly a leggyorsabb volt a visszaesés, ilyen például India, Brazília, Törökország és Lengyelország.

A lista élén Magyarország áll Orbán Viktorral, amelyet a kutatók az utóbbi idők demokratikus hanyatlásának legszélsőségesebb példájaként jellemeznek.

– Részletesen ír a félretájékoztatással kapcsolatos gondolkodási csapdákról, és arról is, hogy miképp tudjuk megtanulni elkerülni őket. A tények helyes értelmezésében az egyén vagy a média felelőssége a nagyobb?
– Ez egy nagyon fontos kérdés. Úgy gondolom, hogy nekünk, mint egyéneknek felelősségünk van abban, hogy éberek legyünk, és élesítsük a kritikai gondolkodással kapcsolatos készségeinket. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a teljes felelősséget nem lehet az egyénre helyezni. Kicsit olyan ez, mint a klímaváltozás. Egyénként változtatnunk kell a magatartásunkon, például hogy kevesebb húst együnk, de az igazi változást csak politikai cselekvés és szabályozás eredményezheti.

Kényelmes az egyénre hárítani a felelősséget, különösen az olaj- és szénvállalatok számára, de a klímaváltozás elleni küzdelemhez tényleges politikai lépésekre van szükség.

Különösen a technológiai vállalatok részéről hasonlóképpen jellemző a dezinformáció elleni küzdelem felelősségét az egyénre hárítani, de a valódi változáshoz itt is politikai cselekvésre és szabályozásra van szükség. Egyénekként a tudásunk hihetetlenül függ a társadalmi intézményektől. Jól működő iskolákra, komoly újságírásra, és fü

a tudásunk hihetetlenül függ a társadalmi intézményektől. Jól működő iskolákra, komoly újságírásra, és független kutatásokra van szükségünk. Itt is arról van szó, hogy a kritikai gondolkodás a tudástól függ. A technológiai platformokat pedig úgy kell szabályoznunk, hogy azok a tudás eszközeivé váljanak a szenzációhajhász és megbízhatatlan tartalmak helyett.

A kritikai gondolkodás a tudástól függ

– Tervezi újabb könyv megírását?
– Nos, már meg is írtam. Az új könyvem a Miért a demokrácia? címet viseli, és a tudás szerepéről szól a demokratikus társadalomban. Az a kiindulópontja, hogy a demokráciák egyedülállóan értékesek, a demokratikus társadalmak páratlan előnyöket jelentenek számunkra, és ez összefügg azzal, hogy a demokráciákban tudásalapú döntések születnek. A tudás a demokrácia alapja. A szavazási eljárás csak akkor demokratikus, ha a választóknak észszerű esélyük van tájékozódni a társadalomról és a politikáról. Ezért nem létezhet demokrácia számos alapvető személyi és szabadságjog nélkül, mint például a véleménynyilvánítás szabadsága, szabad sajtó és független kutatóintézetek. Ezek azonban éles ellentétben állnak az autokratikus állammal, ahol mindig törekednek a tudás elnyomására.

– Milyen hatással van a tudásba vetett bizalom a demokráciára?
– Elemzem azt is, hogy a demokrácia milyen sok szempontból függ a tudástól. Továbbá ennek ellenkezőjét, hogy milyen károkat okozhat a dezinformáció a demokráciában, például amikor a szavazók manipulációjáról vagy a bizalomról van szó, akárcsak a nyilvános vita minősége és a polarizáció kapcsán. A demokrácia egyedülállóan értékes, de egyedülállóan sérülékeny is, hiszen rajtunk, választókon múlik, és ki vagyunk téve a különféle manipulációknak, dezinformációknak. A populizmusról is írok, és ennek kapcsán kiemelem azt az érdekes tényt, miszerint ez alapjaiban egy tudás- és rációellenes mozgalom. Ez az egyik oka annak, hogy alapvető módon károsítja a demokráciát.