Néhány megjegyzés Novák Katalin beszédéhez kapcsolódóan, amelyet az Aranybulla kiadásának 800 éves évfordulójának alkalmából mondott a parlamentben: /az 1222-es Aranybulla/ „a ma magyarjainak is megerősítés és önbecsülésünk egyik forrása; megerősít bennünket abban, hogy méltók vagyunk atyáink örökségére és mások tiszteletére, arra emlékeztet, hogy nem elszenvedjük, hanem magunk is írjuk Európa történelmét”.
- Nem lehetünk túlzottan büszkék II. Andrásra.
Szegény szerencsétlen II. András (uralkodási ideje: 1205-1235) valóban szegény király volt, akit ráadásul a pápai hatalom belekényszerített egy költséges keresztes háborúba, amitől még szegényebb lett.
„1216 során szánta el magát a hadjárat megindítására, melynek fedezetét az itáliai kereskedőházaktól felvett hitelek, illetve áruba bocsájtott értékes ékszerek teremtették meg. Az uralkodó anyagi nehézségeit jól mutatja, hogy az utazáshoz szükséges flotta biztosításáért cserében arra is hajlandó volt, hogy lemondjon Zára városára vonatkozó igényéről a gályákat bérbe adó Velence javára. … A magyar sereg részt vett Beiszan városának elfoglalásában és a Tábor hegyén álló erődítmény ostromában – melyet az egyiptomi szultán erői végül önszántukból ürítettek ki és romboltak le –, András azonban ideje nagy részét kegyhelyek látogatására és ereklyék gyűjtésére fordította. Az uralkodó négyhónapos szentföldi tartózkodása alatt Antiochiai Szent Margit fejét, Tamás és Bertalan apostolok jobb kezét, valamint a kánai menyegzőn használt egyik vizeskancsót is megszerezte. … a magyar király feltehetően azután határozott a hazatérésről, hogy serege egy könnyelmű támadás során – 1217 végén – komoly veszteségeket szenvedett Beaufort erődje alatt. A források szerint az uralkodót betegség is gyötörte, miután azonban fél éve sem tartózkodott a Szentföldön, döntése vezértársaiban és az európai közvéleményben is megütközést keltett.” (1)
- Az Aranybulla kiadásának körülményei
A kudarcos szentföldi hadjárat, - a várt hadizsákmány helyett - rendkívüli vér és anyagi áldozatot követelt a magyar nemességtől, amely ezért eleve dühös volt a királyra. „De mélyebb okai is voltak a II. András kormányzása által kiváltott általános elégedetlenség kirobbanásának, mely szinte minden joggal bíró társadalmi réteget érintett. A bárók körében az váltott ki feszültséget, hogy András velük szemben külföldi bizalmasainak juttatott számos pozíciót, illetve, hogy szorult anyagi helyzetében a szaracénoktól /araboktól/ és a zsidóktól kért pénzügyi segítséget, akik az uzsora révén jelentős befolyást szereztek a magyarországi sókereskedelemben. A szervienseket /köznemeseket/ a királyi befolyás hanyatlása más oldalról érintette negatívan, ők elsősorban jogaik sérelmét, a bárók hatalmaskodását rótták fel Andrásnak, aki a királyi vármegye gyengülése, a birtokok elosztogatása után egyes vidékeken már semmilyen befolyással nem rendelkezett.
A sérelmekből eredő feszültség eredményeként az érdekszövetségre lépő különböző társadalmi csoportok az 1222. évi törvénylátó napokon rákényszerítették II. Andrást követeléseik elfogadására és törvénybe iktatására, ezeket összegezte a kiadott Aranybulla.” (2)
- „A hatalom forrása: a nép”
Az uralkodóval szembeni ellenállás gondolata VII. Gergelyhez vezethető vissza: „1080 táján egy radikális gregoriánus értekezés fejtegette, hogy az uralkodót a „néphez” (populus) „szerződés” (pactum) köti; ha az uralkodó „a szerződést, mellyel megválasztották, megszegi” – jogosult a szerződés felbontása, az ellenállás.” (3)
A Magyar Királyságban 1222-ben a „nép” fogalmán a magyar nemességet értették.
- És amire büszkék lehetünk…
„A Nyugathoz képest alig néhány évtizedes késéssel jelennek meg itt is, ott is földesurak és parasztok hiteleshelyek előtt sajátos „szerződéses” megállapodásokra. Mindez éles cezúrával határolja el a Kárpát-medencét (s egyidejűleg a cseh medencét, a lengyel síkságot stb.) az „autochton” kelet-európai szerkezetektől, ahol az egyház a fejedelmi hatalom alá rendelődött, a fejedelmektől és bojároktól függő nemesség archaikus „szolgáló” jellege kizárt bármiféle korporatív /rendi/ egységet, a városi népesség nem vált autonóm polgársággá… a paraszt maradt személyi függés változatos fokozatain át a rabszolgai holop állapotig…” (4)
„Tulajdonképpen még a 14. századra egységesülő jobbágyság volt az a képlet, mely a középkor vége előtt a magyar társadalomszerkezet legkevesebb torzulás nélküli „nyugatias” alkateleme volt, s ezt kifejezésre is juttatta, midőn elnyert „szabadságainak” elemi fenyegetettségei idején universitas öntudatával (1437 – Budai Nagy Antal-féle felkelésében) vagy választott „áldott népként” (1514 – Dózsa György parasztháborújában) próbált szembeszegülni a nyugatias szerkezet pereméről való lecsúszásnak.” (5) – De sikertelenül.
Nem az Aranybullára kellene büszkének lennünk, hanem az elnyomásnak ellenálló magyar parasztságra, amely a nyugatias, árutermelésbe bekapcsolódó, vállalkozó, szabad paraszti létet, vagyis a Nyugatot választotta!
1) https://rubicon.hu/kalendarium/1217-augusztus-26-ii-andras-keresztes-hadaval-utra-kel-a-szentfoldre?gc_id=14734383555&h_ad_id=547570060264&gclid=CjwKCAjwhNWZBhB_EiwAPzlhNsz1OTwswg9qq7zLtInmwPUEia5otYpDqbhcgOiKHy2TF7-FE9xOcRoCUmkQAvD_BwE
2) https://rubicon.hu/kalendarium/1222-aprilis-24-ii-andras-kiadja-az-aranybullat-fehervaron
3./ Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról – Magvető, 1983; 34. old
- U.o.; 59old.
5) U.o.; 65. old.
https://hirado.hu/belfold/cikk/2022/09/29/novak-katalin-az-aranybulla-kibocsatasa-ezereves-allamisagunk-meghatarozo-esemenye
