Észt miniszterelnök: Lehet, hogy a gáz drága, de a szabadság megfizethetetlen

plankog 444.hu november 16.

Korunk csatája címmel tartott előadást Finnországban Kaja Kallas észt miniszterelnök kedden, aki a beszédben hosszan érvelt amellett, miért egyértelmű számára, hogy Ukrajna támogatása mellett foglal állást.

„Felfogjuk annak a léptékét, hogy mi történik Ukrajnában? És hogy mi lenne a kudarc ára? Ez a háború nemcsak Ukrajnáról szól, hanem a joguralomra alapuló világrendről, és Európa jövőjének biztonsági berendezkedéséről” – mondta.

Emlékeztetett arra, hogy Oroszország ultimátumot adott a NATO- és EU-tagoknak tavaly decemberben. A Kreml azt követelte, hogy a NATO vessen véget a nyitott kapuk elvének, és hogy térjen vissza az 1997 előtti határai mögé.

„Olyan embertelenségek történnek, amik a múlt emlékei voltak, de a jelen rémálmává váltak. Államilag végrehajtott háborús bűnöknek vagyunk szemtanúi” – mondja Kaja Kallas, aki szerint az imperializmus és a gyarmatosítás a Kreml hosszútávú ideológiái.

„Ez nem idén február 24-én kezdődött. A figyelmeztető jelek és tettek régóta látszottak.”

„A történelem számít. Bár a Szovjetunió összeomlott, az imperialista ideológiája nem. Nürnbergben és Tokióban voltak perek a háború után, de soha nem volt moszkvai per.”

Putyin ehelyett újraélesztette Sztálin emlékét, mondja az észt miniszterelnök, majd azt az adatot idézi: ma a felmérések szerint az oroszok 70 százaléka támogatja Sztálint és a politikáját. „Ha az emberek diktátorokat imádnak, akkor nincs morális akadálya annak, hogy valaki maga is diktátorra váljon, vagy alávesse magát egy diktátornak.”

„Ha az emberek szeme csukva van a múlt rémtettei előtt, akkor nincs korlátja annak, hogy újabb szörnyűségeket kövessenek el. Pontosan ezt csinálják most az orosz katonák Ukrajnában.”

Kaja Kallas szerint az orosz stratégia az euroatlanti közösséggel szemben három fegyveren alapul: fájdalom, félelem és remény.

• A fájdalmat az okozza, hogy visszatartják az energiahordozókat Európától.
• A félelem oka az atomháborús fenyegetés.
• A remény, hogy nyomást tudnak gyakorolni Ukrajnára, hogy kössenek olyan békét Oroszországgal, aminek alapján megtarthatják az elfoglalt területek egy részét.

Ezekről a pontokat aztán egyesével is beszélt.

A fájdalomról, amit az energiafegyverrel tudnak okozni: túl fogjuk élni, és sikeresek leszünk, mondta Kallas. „Az orosz agresszió azt mutatta meg, hogy mi történik, ha olyan partnereid vannak, akik fegyvert csinálnak a bizalomból. Európa egyértelműen elmozdult az utóbbi időben az orosz fosszilis energiahordozóktól való függéstől.”

A félelemről: ha megengedjük, hogy a nukleáris zsarolás működjön, akár csak egyszer is, akkor egy sokkal, de sokkal veszélyesebb világban ébredünk fel. 

A békéről: hacsak a Kreml fel nem adja a céljait, hogy újabb területeket foglaljon el Ukrajnában, Kallas szerint nehéz hinni az érdemi béketárgyalások lehetőségében.

„Remélem, hogy Európa megtanulta, az agresszorral való megbékélés („appeasement”) csak az agresszort erősíti. Az agresszor soha nem áll meg, csak akkor, ha megállítják.”

Ma bármilyen leállás Ukrajnában csak lehetővé tenné Oroszország számára, hogy megpihenjenek, újraszerveződjenek, és készüljenek egy újabb agresszióra, mondta. Kallas szerint volt lehetőség megállítani az orosz agressziót 2008-ban és 2014-ben (a Grúzia elleni háború és a Krím elfoglalása idején), de a szabad világ válasza gyenge volt.

„Az elveket pénzre, az igazságot gázra cserélték. Az agresszor önbizalma csak nőtt, most pedig eljutottunk idáig, egy nagyszabású, népirtó háborúig.”

Az észt miniszterelnök elmondta azt is, szerinte mire alapuljon az Oroszországnak adott válasz:

• Ukrajna támogatására,
• az agresszió árának növelésére,
• Oroszország büntetlenségének megszüntetésére,
• saját biztonságunk megerősítésére.

Ukrajna megmutatta, hogy a háború megnyerhető, de támogatásra van szüksége, katonailag, politikailag és morálisan, mondta Kaja Kallas.

„Európának ebben a részében még fájdalmasan jól emlékszünk, milyen az orosz megszállás. A nagy országok megtehetik, hogy hibáznak, akkor is túlélik. A kis országok számára a hibalehetőség jóval kisebb. Az orosz agresszió megállítása számunkra létkérdés.”

Szerinte elismerés jár Finnországnak, mert 1939-ben úgy döntött, hogy harcol a Szovjetunióval szemben. Finnország sokat veszített, de meg tudott őrizni valamit, ami szent – az önálló államiságot. Észtország mindent elveszített, 50 éven át a vasfüggöny mögött volt, és elvesztette a lakossága ötödét a szovjet terror miatt.

„A tanulság: harcolni kell a szabadságért. Nem harcolni rosszabb. Ma az ukránok bátorsága ugyanezt bizonyítja a világnak. A másik tanulság: úgy döntöttünk, hogy soha többé nem akarunk egyedül lenni. Ezért vagyunk az EU és a NATO tagjai.”

A beszéde végén elmondta: Ukrajnában a saját szabadságunkat is védjük.

„A szabadságot az elnyomástól, a szabadságot a háborús bűnökkel szemben, a szabadságot, hogy dönthessünk a saját biztonságunkról és politikánkról. Ennek a szabadságnak ára van. Az ukránok az életükkel fizetnek, mi euróval. El kell mondanunk magunknak újra és újra: lehet, hogy a gáz drága, de a szabadság megfizethetetlen.”