1.) Először is 1914-ben a dualista Monarchia keretén belül, Ausztria és társországa; Magyarország volt az agresszor (mi kezdtük el a háborút Szerbia ellen) ezért háborús bűnösként kezeltek.
2.) Másodszor: a wilsoni elvek kimondták a nemzeti önrendelkezés jogát, tehát a magyarok semmit nem adtak át csak úgy, "önként a béke érdekében", hanem a magyarországi nemzetiségek által létrehozott Nemzeti Tanácsok mondták ki a nemzetiségeket elnyomó, és a háborúban vereséget szenvedő, tönkrement Magyar Királyságtól való elszakadást... amit aztán később az Antant szentesített.
3.) Harmadsorban Magyarország a többi veszteséget elszenvedő országhoz (Törökország. Németország, Oroszország) hasonlóan, Magyarország igenis fegyveres módon lázadt fel a Tanácsköztársaság égisze alatt a készülő versailles-i békerendszer ellen! Az ellen a trianoni békediktátum ellen, amelyet Szovjet-Oroszország a második világháborúig nem ismert el és ami miatt a kommunista ideológia, amely elvetette a határokat - minden határt: nemcsak az országhatárokat, de a szociális határokat is! - vonzóvá vált a két világháború között, sok magyarországi és utódállambeli magyar számára!
Csak a soviniszta és az osztályönzés pártján álló horthysta-orbánista irány tesz úgy, mintha az olyan határok-nélküli világ, mint amit a Világforradalom megcélzott, vagy amifelé kisebb léptékben az Európai Unió halad az egyfajta a "zsidó-liberális összeesküvés" lenne! Pedig a szétszakított magyarság nemzeti érdeke volna a határok átjárhatósága, nem beszélve a hatalommal visszaélő orbánista kaszt magát körülbástyázó határfalainak lerombolásáról...
Ezért elsőrendű nemzeti és európai érdek a történelemhamisító és valóságértelmezést manipuláló orbánizmus kiszavazása a hatalomból!
