Arra a kérdésre, hogyha Kanada társult tagja lehet az Európai Uniónak, akkor Marokkó, amely már az 1980-as évektől felvételét kérte, miért nem lehet? A válasz az, hogy az EU nem akart és egyelőre akar egy újabb jelentős muszlim bevándorlást és főleg nem egy újabb autoriter, "illiberális" államot a sorai közt. Nem is a részben francia anyanyelvű Marokkó jelenti a problémát, hanem a majd 90 milliós milliós, állig felfegyverzett és iszlamista Törökország (amely egyébként földrajzi szempontból európai).
Ugyanakkor az EU „világhatalmi mágneses pólussá” vált, ráadásul a súlypontja keletebbre tolódott a Brexit és az ukrajnai háború miatt. Kezd körvonalazódni egy keresztény gyökerű, történelmi szempontból a liberális, orosz-llenes Osztrák-Magyar Monarchiából eredeztethető, Zelenszkij által most alapított, "Kárpáti Nyolcak" tömörülés.
Emellett Trump izolacionizmusa Kanadát, Kína egyre inkább terjeszkedő politikája pedig Ausztráliát és Új-Zélandot taszítja az Európai Unió felé. Mintha a Brit Nemzetközösség romjain egy Európa-központú, „euro-keresztény” civilizációs konglomeráció alakulna ki!
Ha létrejön egyáltalán az „euro-keresztény” identitás, akkor az feltehetően elhatárolódik mind az iszlám, mind a görög-keleti ortodox, mind a neo-protestáns civilizációktól.
A vallási címke ellenére az „euro-kereszténység” – ha valóban kialakul és „cementje” lesz a szövetségnek - nem vallást, hanem civilizációt jelöl. Olyan civilizációt, amely a görög-római jogi, kulturális hagyományokon alapul. Amelynek szerves részét képezi az állam és egyház szétválasztása, a jogállamiság, az emancipáció, a lelkiismereti szabadság, beleértve az ateizmushoz való jogot is.