MaGYAUR

MaGYAUR

Rossz antiszemita duma cáfolata

2019. december 21. - Magyaur

Idézet: megtéveszt a zsidó mimikri. Elhallgatod a zsidó integrálhatatlanság ezer évét t.és az ezeket az évszázadokat kísérő folyamatos zsidóellenességet - mely mindenkori társadalmi tapasztnalatokon alapul.

Ilyen alapon Metternich herceg és általában egy nyugati szemével a magyarok is integrálhatatlan népségnek tűnnek! Gyanús, parazita etnikumnak, amely olyan tolvaj politikusokat emel fel és tart a hatalomban, mint Orbán…Persze a jobbos magyarokat nem zavarja a megbélyegzés, sőt röhögve tesznek rá egy lapáttal: igen, mi mások vagyunk, mint a "puhapöcsű" nyugatiak; mi a keleti türk-kipcsák harcos leszármazottai vagyunk, a vérszomjas Attila népe siserahada. Ami egy vicc…

De az antiszemita tételnek, miszerint a zsidóság nem képes a fejlett euró-amerika civilizációba való asszimilációra legalább annyira igaz az ellentettje is: a zsidóság integrációja, akár a protestánsoké Franciaországban, vagy akár a katolikusoké az Egyesült Államokban nagyon jól sikerült, ami hatalmas energiákat szabadított fel Einsteintől a magyar-zsidó Nobel-díjasainkig..:)

A bejegyzés trackback címe:

https://magyar-gyaur.blog.hu/api/trackback/id/tr3015361360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Európai téridő 2019.12.21. 20:14:47

Ha alaposan átolvasod Európa történetét, nagyjából az 1000 körüli közép-kelet-európai államalapításoktól a drágalátosan hivatkozott Metternichig, akkor talán te is rájössz, hogy a nyugat-mucsai balfaxokban hogy alakulhatott ki ez az "integrálhatatlansági" előítélet. Na ja, mert a muszlimok integrálhatók, ugye? Amikor a Habsburgok fokozatosan megkaparintották a Magyar Királyságot, akkor a magyar rendi országgyűlés, a magyar nemesi társadalom rendiessége ellentétben állt az ő formálódó abszolutisztikus elképzeléseikkel, amelyeket a dinasztia spanyol ágának uralkodói által átadott "módszertani" tapasztalatok is formáltak. Az Újvilágot gyarmatosító, kirabló, fosztogató spanyol hódítók könnyű pénzét mosta tisztára és halmozta okos, eredeti módon Nyugat-Mucsa többi nemzete is. Az angolok valamivel később és tanulva a spanyolok hibáiból már még okosabban csinálták ezt a "gazdagodósdit" és a gyarmatosítást is. A Habsburgok "német-római" ága Kelet-Közép-Európát a "második jobbágyság" "megteremtésével" eme Nyugat-Mucsa "kiszolgálójává" tette. A magyar nemesi-rendi társadalom lebontásával is próbálkozott, komoly elitcseréket is végrehajtott (Újszerzeményi Bizottság, Neoacquistica Commissio), nemesi birtokok elkobzásával és "megbízhatónak" vélt magyar, majd inkább "indigena", többnyire német nemeseknek való átadásával, mivel az új magyar elit is hamar átállt a "magyar ügy" szolgálatába. Számos egyéb eszközzel is próbálkozott, a Kollonits Lipót és mások által is megírt "Einrichtungswerkek" segítségével, több-kevesebb sikerrel. De etnikai tisztogatásokat is végzett, hogy az ország nemzetiségi összetételét a magyarok rovására változtassa meg. 1848-ban látták megérettnek a helyzetet arra, hogy kirukkoljanak a "nezetiségi kérdéssel" és a nemzetiségek mozgalmainak a bécsi udvar általi támogatásával. Az, hogy a Habsburg Birodalom szlávjai nem jól egyeztették össze a céljaikat, okozhatta azt, hogy a csehek kissé túlszaladva eljuttatták a Birodalmat az 1866-os königgrätzi vereségig, amelytől annak összeomlását remélték. Ekkor egyezett ki egy évre rá Ferenc Jóska a magyarokkal, és vetette el később a dualizmus trializmussá való átalakítását, amit a sompolygó csehek annyira nehezményeztek, hogy bosszúhadjáratukat sikeresen adagolva az Antant "hasznos idiótáit" félrevezetve zúzták szét Ausztria-Magyarországot és szorgalmazták Németország "földbedöngölését" a "bűnök" felnagyításával, hátha az 1870-ben az ő akaratuk ellenére is egyesült Német Császárság romjain mégiscsak az ölükbe hullik az Elba-völgy (Polábia) és netán Hamburg is.

Toller Béla 2019.12.22. 09:20:53

Az a helyzet, hogy integrálódni az nem vallási síkon van ! Integrálódni kulturálisan és politikailag lehet (a kettő ebben az érteemben ugyanaz). A vallás az egyéni kategória, mindenki úgy hisz, és úgy nem hisz, ahogyan jónak látja. Persze, nem szabad a vallások politikai parancsait semminek a fölébe helyezni, sőt, az ilyen parancsoknak el kell venni az élét, tartalmát. Ez meg egyházi kérdés.

yourmomtits 2019.12.22. 09:25:49

borzasztó rossz a hasonlat

Belzebubo 2019.12.22. 11:40:53

@yourmomtits: mert? Te ismered a Lajtától nyugatra élők véleményét? Na néhány példa. 40+ évvel ezelőtt kérdezte tőlem egy (átlag) Franzi: igaz, hogy a magyarok cigányok? (Már túl voltunk pár sörön és snapszon) A közelmúltból: a legnagyobb hiba volt a magyarokat bevenni az Unióba. Egy másik: Magyarország az a hely, ahol olcsón lehet enni, inni és b@ni...

Éhes_ló 2019.12.23. 12:53:42

Te egy szarember vagy poszter.

Nem csak azért, mert a szövegősszefüggéséből kiragadva citálod az álatalad cenzúrázott válaszomat, amit az elmebeteg magyarellenes, orbángyűlölettől bűzös posztodra adtam, hanem azért is, amiért cenzúrázod azt, akitől idézel, megfosztva ezzel a válasz lehetőségétől.

Ilyet csak szaremberek tesznek.
Te pedig egy szar ember vagy.

2019.12.23. 19:19:24

Valóban Magyarország?

Született egy ország, melynek uralkodó osztálya (idegen lévén) mindig a nép ellen, és saját önzése szerint élt! Akik soha nem átallottak idegen hatalomra támaszkodni, azt kiszolgálni saját uralmi helyzetük fenntartása érdekében.
1956 4000 páncélos hívása, lóháton, lánc ingben helyett, lánctalpon! Hitler Oroszországot, Hruscsov/Kádár Magyarországot támadta + ennyivel!
„István, a Szent, volt az első, csaknem tudatos szemétszállítónk, ez a kegyes király, kinek kóbor lovag-szállítmányairól talán csak a liberális angol premier tudhatna méltón megemlékezni.” Ady:
A király „kereszténység felvétele” projekt a lakosság 1/3 kiirtásába kerül! Tatárjárás: ½, Törökdúlás 4/5 népesség pusztulással járt! Ki a magyar? A kettőskereszt nevű?
Az expressz asszimiláltak!
Faji hiányaikat úgy akarják eltüntetni, hogy faj magyarabbak akarnak lenni a parasztszármazékoknál, előkelőségi hiányaikat úgy, hogy dzsentribbek a valódi nemesnél. Minthogy őseikben nincs magyar vér, szüntelen harsogják a magyarkodó frázisokat. Olyan vendégek ők, akik meg részegedve, a vendéglátók szívességétől, tele szájjal hirdetik, hogy itt tulajdonképpen ők a gazdák és ők, merik »félteni« a magyar fajtát például a faj magyar parasztság választójogától.” Szabó Zoltán, a Cifra nyomorúság írója!

Bartha Miklós: Kazárföldön (Kárpátalján) című könyvének megjelenését. „Miért ne hinnők hát el Bartha Miklósnak, hogy a kazárságban nagy a szellemi züllöttség és sok az erkölcsi meghibbanás? Miért fogadnók kételkedéssel azokat a fejezeteket, amelyek a kazárság ravaszságát, kapzsiságát, üzérkedését, a földdel és pálinkával, a pénzzel és az élelmességgel űzött uzsoráját támadják. Ahonnan ez az elem beszivárgott, az orosz városok gettóiból, nem hozhatott magával, sem tisztaságot, sem magasabb erkölcsi színvonalat, sem a testi fáradságnak megbecsülését, sem szociális ösztönt, sem kúltúr képességet. (... ) Ami antiszociális és kultúr képtelen elem van e barbár tömegben, azt bizony le kell róla nyesni, erős és ügyes kézzel. Ady könyv ismertetője!
a tanácskormány 1919 rendeletben telepítette ki a fővárosból a menekült galíciai zsidókat, mint "élősködőket".
1919 májusában a szegedi Mars téren álló „vörös laktanyát” egy többségében zsidó származású tisztekből álló különítmény foglalta el. Ha úgy tetszik, a „Szegedi Gondolatot” zsidók indították útjára.

2019.12.24. 04:53:27

@Toller Béla: „A demokratikus elv,
vagy is a nép önkormányzatának elve, tökéletes csődöt vallott. Kiderült, hogy a demokráciának a nép önkormányzatához semmi köze, hanem a hatalmi kisebbségi csoport kormányzati hazugsága. A nép teljesen függetlenül attól, hogy valamely tétel igaz vagy sem, sőt személyes véleményétől is függetlenül, szavazatát a hatalom nyomásának irányában fogja leadni, Vagyis a hatalom hazugságára válasz a nép hazugsága. Az egymás becsapásának ezt a sajátságos területét nevezik politikának. Amely a köztudomás szerint is a mindenkori létezés legaljasabb helye…
A kormányzat nem szilárd elveken, hanem az emberi gyávaságon és hitványságon nyugszik… A hatalom erejét az embernek az igazságban való erőtlensége biztosítja… Rettenetes dolog az igazságtól elhagyatva élni, és elfulladó szorongással látni, a hazudozás miképpen diadalmaskodik, és a korrupt ember miképpen részesül az élet pozitívumaiból. Az igazság beavatkozása késik, az elaljasodás fokozódik, és az ember abban a hiszemben kezd lenni, az igazság merő rögeszme, Ő pedig idióta és fantaszta és hibbant görcsben él!” (Hamvas Béla, 1961.)
..Ahol a tömeg véleménye uralja a kormányt, ott kóros zűrzavar van a hatalom valódi funkcióit illetően, a zűrzavar pedig a bénultság határáig gyengítheti a kormányzás hatékonyságát". Századunkban a nyugati demokráciákban a néptömegek olyan hatalomra tettek szert, amit már képtelenek gyakorolni, s a választott kormányok ezzel párhuzamosan viszont elveszítették a kormányzati hatalmat, vagyis képtelenek már kormányozni. Mi több, a népre támaszkodó demokratikus kormányzatokról eddig még nem sikerült bebizonyítani, hogy mindig és bármikor garantálják a jó kormányzást, s azt sem, hogy ha egy országban a sok rossz jelenség miatt kézzelfoghatóvá válik az elégedetlenség, akkor ott okvetlenül demokráciával váltják fel az oligarchiát vagy a monarchiát. Emiatt különösen figyelemre méltó jelenség az, hogy a rendszerváltás utáni kormányzat (nem különbül, mint elődei) a közérdeket egyenlővé próbálták tenni azzal, amit a választási eredmények jeleztek, függetlenül attól, hogy az uralkodó közvélemény esetleg a kritikus pillanatokban destruktívan tévedett, vagy épp a politikai feltételrendszer szimbolikus szférájában voltak más, mögöttes tartalmak, amelyek jelentése és jelentősége kihatott a választási magatartásra is. Walter Lipmann
E tapasztalat kritikája még korai lenne minálunk (másfél vagy két rendszerváltási aktus után), de arra valóban fölhívja a figyelmet, hogy a közvélemény meg növekedett hatalma birtokában olykor veszélyes döntések uraként mutatkozhat be. Nem azért, mert "az istenadta nép" korlátoltabb lenne, mint politikusai, vagy mert a társadalmi érdekosztottság mögöttes politikai tartalmak és vágyak politikai (alkalmilag esetleg csak pártpolitikai) formákba öntött változataira adja szavazatát. Hanem elsősorban azért, mert a társadalom politikai közviselkedése, politikai kultúrája a nagy, közös, korszakos "NEM!" -választókon kívül még aligha mutatkozik meg árnyaltabb variánsokban; s másodsorban azért rejt veszélyeket a "népi kormányzás" kísérlete, mert a közvélemény start reakciója, megkésett válasza a politika kihívásaira meglehetősen ki van szolgáltatva a nagy kollektív tehetetlenségnek, a hömpölygő (ám ciklikus) mozgásoknak, s szükségképpen lassabb, mint egyes egyének vagy érdekcsoportok politikai reflexválasza. Ezekhez járul hozzá az is, hogy rendszerint nincs olyan kormányzati érdek, amely elemi kötelességének tartaná, hogy a társadalmat mindenről és sürgősen informálja - vagyis kritikus döntések előtt aligha fordulhat elő, hogy a nyilvánossággal a teljes igazságot közlik, építve arra, hogy meghallja a gyakorlati döntéshez elengedhetetlenül szükséges sokoldalú közléseket. Amikor pedig a komplex közlések egyszerűsödnek, amikor a bonyolultból egyszerű lesz, a feltételesből abszolút, a relatívból pedig szükségszerű - akkor az igazság radikális ferdítéseket szenved.
jellegzetesen demagóg érvelés tárgyaként az volt, hogy a rendszerváltó választások a Nép véleményét mint a szavazópolgárok összességének véleményét fejezik ki, vagyis a Nemzet, a történelmi közösség (más főhatalom által elvitathatatlan) érdekeinek kifejezését vagy közvetítését.

Igen ám - mondja egy hasonló helyzetre Lippmann -, de a modern demokrácia döntő problémája abból a tényből fakad, hogy ez a feltételezés hamis. A szavazópolgárokra nem lehet úgy támaszkodni, mint akik a Népet képviselik. A választások idején nem A NÉP szavaz, s főként nem értelmezhető maga a szavazás úgy, mint az egész közösség életbevágó érdekeinek adekvát kifejeződése.

2019.12.27. 09:06:22

Ezt a hipotézist leginkább Arthur Koestler terjesztette. Koestler maga is askenázi zsidó családban született Koestler Artur, néven Budapesten Anyja Miskolci ügyvéd lánya, az Alsó-Hámori(falumbéli!) tonett székgyár tulajdonosa! A „Sötétség délben” című anti sztálinista regényével vált világhírűvé. 1976-ban írta A tizenharmadik törzs című könyvét, amely magyarul csak 1990-ben jelent meg. Ebben a zsidóság kazár eredetét veti fel azzal a szándékkal, hogy felhívja a figyelmet az antiszemitizmus abszurditására. Egyebek között azt írja:
„őseik nem a Jordán folyótól, hanem a Volgától jöttek, nem Kánaánból, hanem a Kaukázusból, amiről egykor azt hitték, hogy az árja fajta bölcsője volt, és hogy genetikailag közelebbi rokonai a hun, ugor, magyar törzseknek, mint Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékainak. Ha beigazolódnék, hogy ez a valóság, akkor az olyan kifejezés, mint „antiszemitizmus”, elvesztené az értelmét, mert olyan tévedésen alapszik, amiben egyaránt osztozik a gyilkos és az áldozat.”
(A 10. századi arab utazó, Ibn Fadlant szerint a kazárok és királyuk valamennyien zsidók.) Mindenesetre eddig is elgondolkodtató volt, hogy a birodalom végeztével eltűnt a kazár nép, miközben zsidók vándoroltak be viszonylag nagy számban Kelet-Európába. Szóval
Árpád apánk a tudomány mai állása szerint valószínűleg zsidó volt! A tudományos hipotézist alátámasztani látszik az a tény is, hogy a korai magyar királyok között akadt két „furcsa” nevű is, konkrétan, Aba Sámuel és Salamon. A középkori Európában másutt nem fordul elő ilyen királyi név. Egyes kutatók azt is felvetették már, hogy a magyarokkal együtt a Kárpát medencébe érkező kabar törzsek vallása is gyanús…
Szinva völgy poétája!

Tótfajta, kék szemű legény volt
Kínzottja sok-sok méla vágynak
Melós volt és neki vágott,
A nagyvárosi világnak!

Tévhitek és délibábok
Mérgezték a lelkét
Virág nőt a szívében
Kommunisták lelegelték!

Egyszer gondolt csodaszépet
Gondolt halálra, bérre, jövőre
Minden más táján a világnak
Ünnepelt költő, lett volna belőle!

De ha a piszkos, gatyás, bamba
Hámoriakra, az úr prolikra nézett,
Elfelejtette rögtön az egészet.
Káromkodott, undort érzett!

Toller Béla 2020.01.18. 15:18:30

@lényeglátó: Maradjunk a zseniális Hamvas Bélánál. Vajon az a szegény ember csak úgvy látja, hogy egyedül van, vagy tényleg egyedül van ? És milyen körülmények között jön rá, hogy mégsincs egyedül, sőt, ő a helyzet kulcsa ? Az itt a kérdés ! A többi meg bla-bla, már elnéhzést .......
süti beállítások módosítása