Ha a világjárvány más válságokkal kombinálódik és dagad egyre kezelhetetlenebb gazdasági-pénzügyi-politikai krízissé, akkor ennek az egyik kimenete a háború, mert ha a nemzetállamok frusztrálódnak, akkor a tapasztalat azt mutatja, hogy háborúval vezetik le a feszültséget. A másik kimenet egy új világrend kialakítása lesz, új szabályokkal és standardokkal - ami már nem is tűnik annyira utópisztikusnak, mint pár hónappal ezelőtt.
Amennyiben a koronavírus járvány az idősebb korosztályt tizedeli meg, úgy leginkább a nemzetállami bezárkózást támogatók (pl. a Brexit-hívők) létszáma csökkenhet érzékelhető módon és ezzel párhuzamosan egyre nőhet a választásra jogosultak közt a „Greta Thunberg generáció” részaránya, azoké, akik elutasítják a „Zárt hadiállam”-ot, amelynek kezdeménye Magyarországon épp március 13-án mutatta ki a foga fehérét, hiszen a magyar jobboldal egyik befolyásos személyisége a koronavírus-járvány kapcsán katonai cenzúra bevezetését követelte. A „Zárt hadiállam” nem a válság-megelőző és megoldó képességéről ismerszik meg, hanem az események elhallgatásáról, elhazudásáról - így volt ez Közép-Európában az első és második világháborúban és Szovjetunióban, például Csernobil esetében.
Mivel a válságok következtében hitelüket vesztik a jelenlegi politikai és gazdasági „erőközpontok”, ezért nemcsak az Orbán rendszernek lesz idővel „kampec”, hanem a világ pénzügyi és civilizációs kereteinek is. Ha az emberiség nem követ el egy újabb világháború kirobbantásával öngyilkosságot, akkor ráébredhet arra, hogy az egységes és életet adó Bioszféránál nincs nagyobb kincse a Földön!
Ma „csak azok fújják a nacionalizmus meg a vallás nótáját, akik – félszükben – a legelszántabban próbálnak útjába állni a beköszöntő változásoknak. Félnek, mert sejtik, hogy velük magukkal együtt az általuk hirdetett világkép, hit, értékrend, identitás is a teljes feledésbe merül, és senki sem fogja megsiratni. Abban bízva, hogy megerősíthetik és tartósíthatják identitásukat, vészharangokat kongatnak, összezárják soraikat, és állandó hadiállapotra rendezkednek be.” (D. Cupitt: Eltűnt istenek nyomában, Kulturtrade, Bp. 1997 – 122.old.)
Az új világrend legfontosabb jellemzője remélhetően az erőforrásokkal való takarékosság és a munkával töltött idő minimálisra csökkentése lesz. Ez paradox módon egy hatalmas visszatérés lesz, igaz magasabb fokon, az emberiség több százezer éves ősi életmódjához, amelyről ezt írják: „Újabban az antropológusok megpróbálják megvizsgálni azt a kérdést is, milyen nehéz a gyűjtögető-vadászó életmód valójában? Csakugyan állandó robot-e az éhhalál szélén? A kanadai Richard Lee 18 hónapon keresztül vizsgálta a kung Szan (busman) törzset…a kungok étrendje általában húsból, mongongomagból és más növényi eredetű táplálékból áll. Ez a vegyes étrend a kungoknak 10 százalékal több kalóriát biztosít, minta az Egyesült Államok Élelmezésügyi Minisztériuma által ajánlott napi mennyiség, és 50 százalékkal több fehérjét. Mármost az étrend elemzésének első meglepő eredménye, hogy a szükséges kalória kétharmadát növényi eredetű táplálék biztosítja, s nem a hús, és ugyanígy a fehérjének is 60 százalékát. /…/ Az elemzés legmegdöbbentőbb adata azonban a teljes élelemmennyiség beszerzésére fordított erőfeszítés nagysága. A kungok átlagosan két és fél napot dolgoznak egy héten, s mert a munkanapjuk 6 órás, a heti munkaidő 15 óra. És mindezt olyan étrendért, amely jócskán meghaladja a nyugati szabványokat. Mi több a fiatalok általában húszéves korukban kezdenek el dolgozni, és hatvanéves koruk táján vonulnak nyugalomba. A fiataloknak van idejük arra, hogy játszanak és szórakozzanak, sőt bátorítják is őket, az időseket pedig megbecsülik tapasztalataikért és a környező világ ismeretéért. Amikor Lee a táborokat meglátogatta, feljegyezte, hogy hány „nyugalomba vonult” ember él a közösségben: kiderült, hogy a teljes népességnek körülbelül 10 százaléka. Ez az arány összemérhető az ipari világban megfigyelhetővel. /…/ A kungok tevékeny életüknek mintegy harmadát munkával, egy másik harmadát más táborokban élő rokonok és barátok látogatásával, a harmadik harmadát pedig látogatók fogadásával töltik./…/ A tekintélyes szabad idő óriási lehetőségeket nyit a „kultúra felépítésére”, ami a kungok esetében éneklést, rituális táncokat, és mesélést jelent.” Roger Lewin: Bevezetés a bőségbe, in: J. Cherfas, R. Lewin: Nem csak munkával és az ember, Gondolat Bp.1986 – 14-16.old.).
A robotizáció, az internet és a Mesterséges Intelligencia századában nyílván mindez nem „törzsi” szinten termelődik majd újra, de fontos észben tartani, hogy létezik egy ősi minta, amit fel lehet használni az új, „emberszabású” és közben a Bioszférát is megőrző paradigma kialakításánál!
