Gyakran halljuk: "csak a család van és kész, másra ne számíts!” Visszalépés történt még a szocializmushoz képest is, amelyet a mikro-család (anya-apa-gyerek) istenítésével próbál elleplezni a magát "keresztény-nemzetinek" mondó orbáni rendszer. A szocialista korszakban még lehetett - jogosan vagy sem - az állami/szakszervezeti/nyugdíjpénztári gondoskodásában bízni, ma már alapvetően csak a családéban, vagy abban sem.
Az államot vezető szegény-ellenes elit cserben hagyta a "panel prolikat", a nyomorban élő roma és az idős, munkaképtelenné vált magyar falusi ás városi lakosságot. A működésképtelenség határára sodródott magyar állam szavakban a "család szentségét" védi, de valójában az a lényeg, hogy először a szülők tartsák el a gyerekeket - ha van rá pénzük - ,ők gondoskodjanak a gyerek karrierépítéséről - ha van rá pénzük -, majd pedig a gyerekek tartsák el az idős szülőket - ha van rá pénzük…
Közben az orbánista állam, látszatintézkedések ide vagy oda, sem a népjólét növelésével, sem a mindenkire kiterjedő szociális hálóval nem foglalkozik, egyedül csak az uralmon lévő elit hatalmának több generációra kiterjedő, állami eszközökkel történő bebetonozásával.
Ezért az öntetszelgő világpolitikai szereplési vágytól hajtott Orbán és haszonleső köre nem számíthat másra, sem ma és sem a távoli jövőben, csak a magyar nemzet egyre nagyobb megvetésére!
