Az iparszerű vállalkozások és az őket patronáló nemzetállamok rivalizálásán alapuló kapitalizmus ideje lejárt.

A modern állam, mint „államgépezet” a 18. századtól kezdve a lehető leghatékonyabban állította elő a tömegárukat, a szolgáltatásokat és a háborút. A ”nemzetállam” jogrendszert, iskolarendszert és választási rendszert hozott létre a saját, „szuverén” létének igazolására és megvédésére. Ugyanakkor a kapitalizmus képtelen megfékezni az olykor háborúba átcsapó államok közti konkurenciaharcot és a természeti környezet pusztítását.

A „globalizmus” nemcsak azt jelenti, hogy világszerte elterjedt a fogyasztói társadalmi modell, de egyben azt is, hogy a gyorsan növekvő világnépesség számára, egyre gyorsabb ütemben, egyre több nyersanyagot bányásznak ki és dolgoznak fel - a növény-, és állatvilág rovására - miközben az emberi faj egyre több életveszélyes szemetet és szennyeződést bocsát ki a természetbe.

A vadászó-gyűjtögető ember több százezer éven keresztül ahhoz szokott hozzá, hogy miután kiaknázta a territóriumának erőforrásait szedje a sátorfáját és tovább álljon. A mai ember, amely megközelítőleg csak 7.000 éve folytat letelepedett életmódot még mindig nem tudta levetkőzni a rossz beidegződését és belepiszkít a saját fészkébe. A probléma az, hogy a globalizmus, tehát a Föld sikeres gyarmatosítása után már nincs hova továbblépni! A bioszféra megmaradt részeinek megóvása, az élővilág életfeltételeinek biztosítása érdekében az emberiségnek vagy a világ népességének ritkítására (tehát háborúskodásra), vagy önkorlátozásra (tehát önkéntes, önellátó emberi rezervátumokba) kell kényszerülnie...

A „zöld” megoldás egyszerű, vissza kell nyúlni a marxi kommunista utópiához: a hierarchia-mentes, egyenlősítő, vagyis a tulajdont és hatalmat tovább-nem-örökítő, valamint "nem-munkamegosztás-központú”, "nem-személytelen" önigazgató közösségek, városközpontú-régiók eszméjéhez!

Ma is a „világ proletárjainak” összefogására van szükség a világ urainak nacionalista manipulációjával szemben. De a mai kisemmizettek már nem a nagyipari munkásságból verbuválódnak, hanem az életükért és utódaik életéért aggódó felelős gondolkodású emberekből; Nyugaton leginkább fiatalokból, akik szemben állnak az „utánunk az özönvíz” szemléletű elittel és tömegekkel.

A kapitalista növekedést lefékező új társadalmi eszmény kettős célt tűzött ki maga elé: a természet regenerálódásával esélyt adni a földi bioszféra és benne az emberi civilizáció hosszú távú fennmaradásának, és a robottechnika, a Mesterséges Intelligencia elterjedésével, valamint a vagyonadókból finanszírozott „Feltétel Nélküli Alapjövedelem” révén olyan egzisztenciális biztonságot nyújtani a sokmilliárdnyi embertársunknak, ami mellett, a Rokokó korának nemességéhez hasonlóan, az élet édességét élvezhetik hobbiszerűen végzett munkával és a testi/szellemi felfrissülést hozó társasági és művészettel átszőtt élettel…

A világért (benne a nemzetek, családok és egyének sorsáért) aggódó, felelősen gondolkodó emberek ne hagyjátok magatokat - egyesüljetek!