Orbánnak csak a 2026-os választások megnyeréséhez kell a trumpista anyagi támogatás, de legalábbis az olcsó, baráti kölcsön... Az hogy utána Magyarország bele fog rokkanni a Trump-féle gazdaságpolitikába, az már Orbánt baromira nem érdekli!

Dobozi István: Jön a globális vámháború?

"A második világháború után az Egyesült Államok vezető szerepet játszott a szabadkereskedelem multilaterális intézményeinek felépítésében és a nemzetközi kereskedelmi szabályok kidolgozásában. A mennyiségi korlátozások és diszkriminációk meredeken csökkentek. Washington jó példát mutatott az importvámok drasztikus leépítésében: a világ nagy gazdaságai között az USA-ban a legalacsonyabbak a vámtarifák.

Amerika szabadkereskedelmi vezető szerepében éles törés következett be Donald Trump egy évtizeddel ezelőtti politikai színrelépésével. Született populistaként Trump korán ráérzett a kereskedelmi protekcionizmusban rejlő választási tőkére, különösen az elnökválasztásokban kritikus szerepet játszó „rozsdaövezetben”, ahol a feldolgozóipari foglalkoztatottság hosszú ideje visszaesőben volt. Trump a Nagy-tavak környéki ipari hátország gazdasági és társadalmi válságát a 2016-os elnökválasztás központi témájává tette.

Tőről metszett merkantilistaként – az import rossz, mert megöli a hazai munkahelyeket – Trump irracionálisan fetisizálta az amerikai külkereskedelmi deficitet, jóllehet az csupán a GDP három százalékát teszi ki. Mindegyik ország – ellenség vagy barát –, amelynek számottevő kereskedelmi mérlegtöbblete volt Amerikával, „tisztességtelen” kereskedőnek számított, és célkeresztbe került. Közismert Trump elnök Kína ellen indított vámháborúja. De még a legközelebbi szövetségesek (köztük az Európai Unió) acél- és alumíniumexportját is – mondvacsinált nemzetbiztonsági okra hivatkozva – vaskos vámtarifákkal sújtotta. Trump rombolta a szabályokon nyugvó világkereskedelmi rendszert, anélkül, hogy csökkentette volna az amerikai kereskedelmi mérleghiányt, vagy növelte volna a feldolgozóipari dolgozók számát.

A kereskedelempolitika „trumpizálódása” folytatódott Joe Biden elnöksége alatt. Trump átlagosan 20 százalékos kínai vámtarifái hatályban maradtak, amelyeket a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) illegálisnak minősített a „legnagyobb kedvezmény elvének” (egyforma vámok minden WTO-tagország számára) megsértése miatt. Biden héjaként viselkedik a Kínába irányuló amerikai csúcstechnológiák – különösen a félvezetők (és azok gyártósorai), az 5G, a mesterséges intelligencia és a robotok – exportjában.

A külgazdaságpolitika – azon belül elsősorban a kereskedelmi mérleg egyensúlytalansága és a vámpolitika – a trumpi gazdasági tervek kulcseleme lett a 2024-es elnökválasztási kampányban is. Trump és stábja nyíltan hangoztatja, hogy a második elnökség alatt az első ciklusban elindított protekcionista programot akarják befejezni.

A trumpi külgazdaságpolitika fő elemei:

(i) Szabadkereskedelem helyett fair kereskedelem a hazai jogrendszerre támaszkodva. Azt, hogy mi unfair, Washington, nem pedig a WTO dönti el.

(ii) Kiegyensúlyozott külkereskedelmi mérleg.

(iii) Magas új vámtarifák kivetése az összes importra a kereskedelmi mérleg egyensúlyának biztosítása céljából. A vámokat rugalmasan kell szabályozni, úgy, hogy az export-import egyensúlya fönnmaradjon.

(iv) Az amerikai gazdaság „stratégiai lecsatolása” Kínáról a kereskedelmi, beruházási és technológiai kapcsolatokban.

A lehetséges második elnöki ciklusra felvázolt elképzelések közül a legnagyobb figyelmet Trump 10 százalékos (de bedobta a 20 százalékot is) általános vámja váltotta ki, amelyet az összes importra kivetnének, beleértve az USA szövetségeseitől származó behozatalt is. A fő kereskedelmi ellenségnek számító Kínára minimum 60 százalékos vám vár. Ezekkel a tarifákkal a jelenlegi 2,3 százalékos átlagos amerikai vámszint több mint a hétszeresére, 17 százalékra ugrana fel. Nem kizárt, hogy a magát az „üzletkötés művészének” tartó exelnöknél a 10 és 60 százalékos tarifa csupán induló tárgyalási pozíció és nyomásgyakorlás annak érdekében, hogy a partnerekből minél nagyobb kereskedelempolitikai engedményeket (például mélyebb piacnyitást) csikarjon ki.

Ezek a tervek élesen szembemennek a nemzetközi kereskedelmi joggal, amely kifejezetten tiltja az ilyen egyoldalú és aránytalan vámpolitikai intézkedéseket. Emellett a globális kereskedelmi háború kirobbanásának komoly veszélyét hordozzák magukban, mivel biztosra vehetően a fő kereskedelmi partnerek – szemet szemért alapon – hasonló mértékű ellenvámokkal sújtják majd az amerikai exportot. A kilátásba helyezett vaskos vámemelés komoly negatív hatásokkal járna Amerikában: a GDP volumene másfél százalékkal csökkenne, egymillió állás elveszne, az inflációs ráta egy százalékponttal nőne és évente 4000 dollárral terhelné a családok pénztárcáját. De a közvélemény sincs tisztában ezekkel a tényekkel, ezért a szavazók több mint a fele helyesli a populista, szavazatnyerő vámtervet.

Trump szuper agresszív vámpolitikája mély koncepcionális hibával terhes.

Az exelenök és szakmai stábja nincs tisztában a vaskos közgazdasági ténnyel: Amerika számára a kereskedelmi mérleghiány makroökonómiai szükségszerűség, amely lényegében az alacsony belső megtakarítás következménye. (Mint ahogy az óriási kínai kereskedelmi mérlegtöbblet nem kis mértékben az ottani rendkívül magas belső megtakarítást tükrözi.) A hazai termelésnél többet fogyasztó, a belső megtakarításainál többet beruházó Amerika számára a kereskedelmi mérleghiány természetes strukturális állapot. A mérlegdeficit nem véletlenül – demokrata vagy republikánus kormányoktól függetlenül – van emelkedő pályán már fél évszázada.

A deficitet tovább mélyíti a dollár uralkodó kulcsvaluta szerepe: a bőséges külföldi dollárlikviditás fenntartásához az szükséges, hogy Amerika több árut vásároljon külföldről, mint amennyit ott elad. A dollár iránti világkereslet ugyanakkor felértékelő hatással van a „zöldhasúra”, ami csökkenti az amerikai kivitel árversenyképességét.

Ezekből a kézenfekvő makroökonómiai összefüggésekből logikusan következik: az USA nem túlfűtött protekcionizmussal – és újabb masszív vámemeléssel –, hanem elsősorban a rendkívül alacsony megtakarítási rátájának emelésével tudná a kereskedelmi mérleghiányát tartósan mérsékelni. A szövetségi kormány a nemzeti megtakarítási rátát emelni tudná például a költségvetési hiány csökkentésével. Trump eddig nyilvánosságra hozott kampánytervei (különösen a beharangozott adócsökkentések) azonban – pártfüggetlen elemzések szerint – a fiskális hiány és a szövetségi államadósság jelentős növekedését vetítik előre. Márpedig az amerikai gazdaságban empirikusan kimutatható az „ikerdeficit” létezése, vagyis a költségvetési és a kereskedelmi/fizetési mérleghiány tendenciaszerű együttmozgása.

Megválasztása esetén hogyan érintenék Trump vámpolitikai céljai a magyar-amerikai kereskedelmet? Az USA hazánk Európán kívüli második legfontosabb kereskedelmi partnere, amellyel szemben igen magas exporttöbbletünk van (tavaly 8 milliárd dollár). Az EU-ra kivetendő 10 százalékos vám várhatóan visszavetné az USA-ba irányuló magyar kivitelt és csökkentené az exporttöbbletet. A magyar kivitelben magas a gépkocsik súlya, ami pótlólagos kockázat forrása, mivel Trump különösen erősen kívánja védeni a hazai autóipart, miközben nem lelkesedik az e-autók iránt. Nem zárható ki a 10 százalékosnál magasabb tarifa kivetése a gépjárművekre. (Trump 200 százalékos vámot szellőztetett meg a Mexikóból behozott autókra, miközben szabadkereskedelmi egyezmény köti össze a két országot.)

Mi várható az amerikai kereskedelempolitikában Kamala Harris győzelme esetén? Erről keveset tudunk. Trumppal éles ellentétben Harris a belpolitikára összpontosít, ritkán foglalkozik világgazdasági kérdésekkel. Egy dolog azonban bizonyos: az alelnök sem híve a szabadkereskedelemnek. Szenátorként a megreformált észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény (USMCA) ellen szavazott. Elnökként Biden erősen protekcionista vonalát vinné tovább, Kínával szemben folytatná a vámok stratégiai célú alkalmazását, a szövetséges államokat azonban megkímélné új tarifák kivetésétől. Nem nehéz eldönteni, hogy melyik elnökjelölt jelentene nagyobb veszélyt a világkereskedelemre. November 5. fordulópont lehet. "

https://nepszava.hu/3255610_jon-a-globalis-vamhaboru