Az, hogy a bizantinus-keresztényi maszlaggal leöntött sztálinista Putyin Kim Dzsungunhoz fordult segítségért az Ukrajna elleni háborújában egy új világtörténelmi korszak kezdetét is jelentheti.

Miután belföldön a szlavofil nagyorosz-sovinizmus leszámolt a nyugatos, Európa-párti zapadnyik irányzattal, Putyin - ez a „kvázi-cár” - revansra vágyott az Oroszországot állítólagosan megalázó Nyugattal szemben. Ennek első állomása az árulónak tartott „kisorosz” Ukrajna térképről való letörlése lett volna.

Ám az erősen nacionalista és az Euro-atlantiság pártján álló Ukrajna ellenállt és Oroszország nagyhatalmi álmai szertefoszlottak. Egyre inkább megmutatkoztak nemcsak a gazdasági, de a harci képességének hiányosságai is. Putyin hiába próbált segítséget kérni Törökországtól, Irántól és Kínától, a kapott támogatás soha nem volt döntő jelentőségű.

Végül Putyinnak nem maradt más lehetősége, minthogy ráfanyalodjon Észak-Koreára. Arra az észak-koreai hadseregre, amely számára az ukrajnai háború olyan ujjgyakorlatnak számít, mint a náciknak a spanyol polgárháború volt, amelyben kipróbálhatták a tömegpusztító bombáik erejét például Guernica védtelen lakói ellen.

A szellem kiszabadult a palackból.

A világ legőrültebb, (atom)háborúpárti diktatúrája immár nemcsak a Dél-Koreát védő Egyesült Államokat fenyegeti, hanem a NATO-t és benne Európát… de magát Oroszországot is!

Kétséges, hogy Putyinnak sikerül-e, a spanyol Franco-hoz hasonlóan, egyszerűen visszaküldeni az „internacionalista” segítséget nyújtó észak-koreai elit-csapatokat a hazájukba?

Putyin a háborús vereségtől való félelmében olyan szövetségessel kötött ördögi szövetséget, amelyik félelmetesebb az Oroszországot és Közép-Európát feldúló tatár hordáknál… Kim Dzsungun fanatikus hadseregének megjelenése a magyar határtól 1300 kilométerre a sztálinista agresszió és vad terror újraéledésének veszélyét hordozza magában!