Ha Magyarországot el kellene helyezni az „extrovertált-introvertált” tengelyen, akkor egyértelműen az introvertált oldalra kerülne a bizalmatlansága, bezárkózó jellege és jövőkép-nélkülisége miatt. Tovább él – főként a Fidesz kormány rövidtávú politikája miatt - a hagyományos kurucos nacionalizmus, miközben világméretű piaci turbulenciákra és környezetvédelmi válságsorozatokra kellene felkészülni, együtt és aktív módon a világ legnagyobb piacát megtestesítő Európai Unióval.
A hazai pályán megszokott kiskapuk, „ügyeskedő” megoldások, „pávatáncok” már nem működnek. Könnyen megtörténhet, hogy az Európai Unió, Oroszország, Törökország, az arab világ és Kína különböző „székei” közt a földön találjuk magunkat!
Ha a „felettes én - ego - tudatalatti én” tengelyt nézzük, akkor az látható, hogy a lakosság nagy része magabiztosan magasabbra pozícionálja magát a romáknál és mindenfajta barnább bőrű embernél (ezért is lehetett sikeres a kormányzati idegenellenes kampány), ugyanakkor komoly ellenérzéseket szül a „felettes ént” megtestesítő „okoskodó” urbánus értelmiség, a zsidók, „Brüsszel”, Amerika is. Marad a többség által támogatandónak ítélt és a kormánypolitika által szorgalmazott „bebetonozása” a jelen helyzetnek.
Orbánnak - aki jobban érzi magát a Székelyföldön, mint Budapesten és jobban Azerbajdzsánban, mint az Európai Unió központjában - az a bűne, hogy zsákutcába vezette az országot. Ha a Fidesz-KDNP áporodott és fantáziátlan uralkodása csak arra szolgál, hogy egy új, Orbánhoz hű burzsoázia jöjjön létre az kevés. Arról van szó, hogy nemcsak a Nyugat agyelszívó hatása érvényesül, hanem a magyar kormány ostoba politikájával maga riasztja el, mondhatni tuszkolja ki az innovatív és cselekedni képes fiatal és kevésbé fiatal szakembereket a határon túlra!
Ma már 600 000 magyar dolgozik, adózik külföldön. Mi lesz így a magyar versenyképességgel?
Mi lesz a nyugdíjbiztosítással?
Mi lesz velünk?
