Csak egy világegyház és egy világállam veheti rá az emberiséget az önkorlátozásra.

1.)  A civilizációk története válságokra adott korlátozások és az önkorlátozások története.

2.)  A civilizációs egységek túlélésének kulcsa az alkalmazkodási képesség, amelyet vagy sikerül fenntartani, vagy nem.

3.)  A tömeges alkalmazkodás kikényszerítésére a 21. századig alkalmas forma volt a nemzetállam. Törvényeivel, bürokráciájával és iskolarendszerével képes volt a különböző társadalmakat egységbe szervezni és hatékonyan működtetni.

4.)  De a 21. századra az emberiség „túlgyőzte magát” a természeti környezettel szemben és immár olyan hatékonyan használja fel és használta el a növényi-, állati-, és ásványkincseit, olyan globális szennyezővé vált, hogy a korábbról ismert klimatikus, járványügyi, vulkáni tevékenységre visszavezethető válságokkal szemben (amelyeket vegyünk a hasonlat kedvéért hullámoknak), a túlnépesedett emberiség a közeljövőben egyszerre, több, egymást erősítő „komplex környezeti válsággal” kell hogy megküzdjön (amelyet tekintsünk ritkán előforduló, de annál pusztítóbb következménnyel járó „szörnyhullámnak”).

5.)  A fenyegető válsághalmazra a saját, öncélú érdekeiket előtérbe helyező nemzetállamok pánikszerű nacionalista populizmussal válaszoltak, amelyek már az olyan egyeztető fórumok működését is ellehetetlenítik, mint a hagyományos diplomáciai kapcsolatrendszer, vagy maga az ENSZ.

6.)  A populista demagógok „bízz bennem, állj mögém és ne törődj a világ többi részével” jellemezhető ideológiája talán elegendő a háborúk kirobbantásához, de a civilizációra leselkedő hosszú távú veszély elhárítására biztosan nem.

7.)  Amennyiben tehát az emberi civilizációk túlélése a cél, úgy a jelenlegi kapitalista, fogyasztói társadalmi és nemzetállami kereteket le kell bontani, vagyis globális életmódváltásra kell ösztönözni a világot, amelyben a tudatos és érzelmileg is elfogadott önkorlátozás és az univerzális szolidaritás felülírja az egoista haszonelvűséget.

8.)  Ezt az idealista, a Föld bolygóra, nem katolikus, egyházias módon, hanem „Isteni látószöggel” rátekintő isteni Tudatot testesítette meg Ferenc pápa!

9.)  Ferenc elévülhetetlen érdeme a „Teremtésvédelem” ökológiai ihletésű szakkifejezésének a bevezetése és a „Világegyház” fogalmának kiterjesztése a katolikus egyházon túlra, mert az önkorlátozó, - ha nem is aszkétikus, de visszafogott sztoikus lelkület – minden anyagiasságon túlmutató vallás lényegéhez tartozik.

10.)                    Csak úgy élheti túl az emberiség a jövő megpróbáltatásait, ha a hadiállamok által provokált háborúk helyett a nagy világvallások, vagyis a Ferenci értelemben vett „Világegyház” + az elesettekkel való szolidaritást, az etikai elveket fontosnak tartó nem-hívő tömegek + valamint az önkormányzó régiókból felépülő + a jövedelmi különbségeket világméretekben kiegyenlítő + a Mesterséges Okossággal felvértezett „Világállam” megteremti a globális katasztrófavédelmet és a bioszféra - benne az emberi faj - túlélésének a feltételeit.

A mostani pápaválasztáson derül ki, hogy az 1,4 milliárd hívőt magába foglaló katolikus egyház készen áll-e a Ferenc pápa által kijelölt világtörténelmi küldetésre.