Mi az oka annak, hogy Orbán még mindig a multinacionális kultúrát és a toleranciát nevezi meg a magyarokat leginkább fenyegető veszélynek?
Az általa gyűlölt 1968-as eszmék, a „szeress, ne háborúzz!” jelszava kihívás volt a hadigazdaságra épülő nemzetállami centralizmus elleni. Szembeszállt a konzervatív értékekkel: férfiuralommal, az ebből következő szexuális elnyomással, a hagyományos család gyerek-idomításos modelljével, az egyetemi oktatás terméketlen akadémizmusával - és mivel megszűntek az „Isten kegyelme” által megszentelt tekintélyek - ezért a magukat a tradicionális értékek letéteményeseinek tartó politikai, vallási „tekintélyekkel". 
Más témákat és más módon helyeztek előtérbe a Woodstock generáció tagjai. A faji, vallási egyenlőséget hirdették a piramis-szerű hierarchikus „Renddel” szemben. A 68-as generáció nélkül nem létezne a „nem-hierarchikus”, mátrix-jellegű, hálózatra épülő digitális, internetes világ!
Ezzel összefüggésben jelent meg az ostoba, korábbiakban világégésekhez vezető konfliktusok „win-win” típusú megoldásainak lehetősége; a hidegháború vége.
Ahogy a hadigazdasággal összenőtt konzervativizmus feltámadt hamvaiból, úgy egy magasabb szinten feltámadhat a tolerancia és boldogságkeresés hippi életérzése is a robotika korában is. 
Szemben a miniszterelnök gondolataival; a világ komplexitásának megértésére, „multikulti” okos kezelésére/szabályozására és a nyitott európai civilizáció lehetőségeinek kreatív kiaknázására kellene felkészíteni az egyetemi ifjúságunkat!