Kétszáz évvel ezelőtt volt értelme ennek a jelszónak, akkor amikor még csak a nemesek alkották a nemzetet és a Reformkor célja a polgári fejlődés biztosítása volt a pórnép számára (a Habsburg Monarchián belül) a Magyar Királyságban, a közös haza üdvére. 
Mára viszont hamissá vált a „Haza minden előtt” szlogen; először is mert propaganda-szólammá vált azon pártok számára, amelyek magukat a nemzet egyedüli és kizárólagos letéteményesének tartják. Másfelől egy vallásos ember nem mondhatja büntetlenül azt, hogy egy történelmi képződmény, a nemzet, Istennél fontosabb, mert akkor bálványimádóvá és istenkáromlóvá válik. 
De ez a jelmondat nemcsak az erkölcsnek, hanem az ép észnek is ellentmond.
Akkor mondható érettnek egy személyiség, ha a fordított identitás-piramisa teljes és folytonos! 
Ha az identitása a szűkebb-tágabb családi érzéstől, a baráti, netán vallási közösségi, kollegiális kötődésein keresztül, a lokálpatriotizmuson a nemzethez való patrióta kötődésen át a még szélesebb körű euro-atlanti civilizációhoz, majd a még átfogóbb bioszféráért érzett felelősségig tart. 
Nem szerencsés, ha valakinél hiányzik például a családi érzés, vagy a nemzeti önazonosulás, de az sem, ha valaki csak egy identitási szintért lelkesedik mértéktelen módon legyen az focicsapat, vallás, vagy nemzet, mert ez a beszűkülés egyenes úton vezet a fanatizmushoz.
Március 15. nem a „szuverén magyar köztársaság” megteremtésének szándékáról szólt (az csak 1849-ben lesz napirenden), hanem az emancipációról, a „nemtelen”, nem-nemesi magyar és nem magyar lakosok beemeléséről az „alkotmány sáncai” mögé - ezért hazug a Fidesz-féle propaganda!