- Orbán Viktor és szűk vezetői köre szégyent hozott a Fideszre, a jobboldalra és a magyarságra!
- Olyan értékeket, mint a kereszténység és a nemzet „politikai termékké” silányították, amikkel ugyanúgy visszaéltek, akárcsak a közvagyon kezelésével.
- Szemben a nyugati civilizációban megtalálható humanizmussal, szemben a jézusi megbocsátó és befogadó magatartással Orbán és bandája a saját piszkos anyagi érdekei miatt a gyűlölködés és a negatívizmus sötét oldalára állt, amivel súlyos kárt okoztak.
- Kárt okoztak Magyarország nemzetközi megítélésében, hiszen az Európai Unió parazitájaként gazdagodott meg az orbáni elit, de még nagyobb kárt okoztak a magyarok lelkében, akiket robotoló munkát végző alattvalókká akart ak betörni, olyanokká mint maga Orbán, aki lefelé (elesett menekülők, cigányok, betegek, gyerekek, nők, testi fogyatékosok, szegények) rúg, de az erőt mutató hatalmasságoknak (Putyin, azeri elnök, Erdogan) nyal.
- Bűnt követett el Orbán és bandája, amikor előre megfontolt szándékkal beszűkítette a magyarság látóterét és ránk erőltette a fullasztóan zárt, múltba révedő és a városiasodásban az identitásának elvesztését látó „székely” nézőpontot (természetesen ezt Orbánék szándékosan vetítik beléjük céljaik igazolására; a székelyek ennél okosabbak). Ez a modern kor kihívásaitól elzárkózó, önsajnálatban fetrengő, de olykor hepciáskodó mentalitás teszi Magyarországot teljesen versenyképtelenné a nemzetközi porondon. De Orbán és bandája ezt az elszigetelődést is felhasználja uralma megerősítésére, mondván „nem akarunk a gazdasági globalizmus pályáján játszani”, majd siránkoznak „egyedül vagyunk” – aztán rámutatnak arra, hogy csak a „nemzetmentő Nagyúr” kegyeiben lehet kizárólag bízni…
- A szűk nemzeti látószög csapdájába belekerült az ellenzék is, de többé-kevésbé minden nemzetállam is, mert maga a nemzetállami határok korlátozzák a világlátásunkat.
- Új szemléletmódra, új paradigmára van szükség, amely tudomásul veszi, hogy az életveszélyes nemzetállami kakaskodás helyett a sikert egy nemzet, egy régió számára a gazdasági és technológiai érvényesülés jelenti és hogy a cél a földi élet sokféleségének fenntartása: a bioszféra megőrzése.
- Ezekből a távolinak és általánosnak tűnő célokból kellene levezetni az új és Magyarországra is alkalmazandó új politikai stratégiákat (amik egyébként már fontos elemként felbukkannak többek közt a kínai és a francia kormányprogramban is).
- Orbán és bandája bukása után, ami bekövetkezhet rövidesen, de évek múlva is; új „Kerekasztal” tárgyalásokra volna szükség, amelyen újra kellene definiálni a nemzetstratégiát, méghozzá a lehető legszélesebb körben, beleértve a Fideszt, a KDNP-t és a Jobbikot is, amennyiben készek a nemzetstratégia új alapokra helyezésére.
- Ezeken a szakértői és politikai kerekasztal tárgyalásokon – a válságból kikecmeregni próbáló finnekhez hasonlóan – meg kellene egyezni néhány olyan alapelvben, amelyet bármelyik párt is kerül hatalomra magára nézve kötelezőnek tart. Így az oktatás primátusában, a szegénység terjedésének megakadályozásának módjában és a magyar gazdaság kitörési pontjainak meghatározásában – mindezeket beleágyazva az európai és világfolyamatokba.
- Ha az 1950-es években még nyomorúságos körülmények közt élő finneknek sikerült, méghozzá az orosz medve közvetlen közelében, nekünk miért ne sikerülne?
