„Most a legrosszabb Magyarország megítélése Nyugaton” mondta Orbán Viktor dacos büszkeséggel egy nemrégiben zajlott a budapesti migrációs konferencián. Ez így nem igaz. Ennek bizonyítására felvillantanék néhány történelmi momentumot a sokszor ellentmondásos magyar-európai együttélésről:
- A „Hungarus” tudat szívesen köti magát, - teljesen alaptalanul - a rettegett Attila hunjaihoz, pedig a népvándorlás során a Kárpát-medencébe sodródott magyarságot alkotó onugor törzsszövetség önmagában is félelmetes volt. A mára csak viccesen „Kalandozásnak” hívott európai hadjárataink (kíváncsi volnék milyen szavakkal illetnék a magyar nacionalisták a „migránsok” hasonló gyilkos, rabló portyázását) mély nyomokat hagytak a nyugat-európaiak lelkivilágában, tudniillik az észak-, és nyugat-európai mitológiában az emberevő óriást „ogre”-nek hívják (kiejtése „ogr”), akik a magyar népmesék óriásainak felelnek meg, csak butábbak és csúfabbak.
- Igaz történet Európáról és a bosszúvágyról; a helyszín a oszmán törökök által bekerített Bizánc 1453-ban, éppen annak eleste előtt.
"Görög oldalon fel-felcsillant a remény, hogy Hunyadi megjelenik a szultán hátában, nyugatról, a város szárazföldi felén, ahol a vándor magyarok hajdan hiába döngették volt a kapukat. De a sors iróniája néha irtózatos. Hunyadi helyett egészen másfajta magyar jelent meg. Az ágyúöntő Orbán, aki a legendás Botond mihaszna buzogányát ezúttal csodafegyverre cserélte. Hatvan ökör vontatta öntvényét Bizánc alá. Olyan lehetett a korabeli golyóbisvetőkhöz képest, mint Kruppék 42-es Kövér Berta (nevű ágyúja – O.J.), amely szétlőtte a belga erődítéseket az első világháborúban. Ez a szörnyeteg végezte a legnagyobb pusztítást a falban. Mellesleg szólva, Orbán eredetileg Bizáncnak szolgált, de nem tudták kellőképpen megfizetni." Cs. Szabó László: Őrzők, Magvető könyvkiadó Budapest, 1985 - 85. old.
- Hankiss Elemér bukkant rá egy 18. századi német kalendáriumban az európai országok gazdaságföldrajzi leírására és az ott élő nemzetek karaterológiájára. Ennek alapján a magyar királyság míg Európa legkiválóbb földrajzi adottságaival rendelkezik, addig amikor a népek erkölcsi s más tulajdonságairól esik szó a sorrend megfordul. A spanyolok "nagyvonalúak" és "gőgösek". A franciák "könnyelműek", "műveltek" és "fondorlatosak". A németek "jók", "ájtatosak" és "mindenhez értenek". A magyarok viszont: "hűtlenek", "a lehető legkegyetlenebbek", "árulók", "vérszomjasak" - vagyis a lehető leggonoszabbak.
Nem hízelgők ránk nézve az állathasonlatok sem. A többiek "elefántok", "rókák", "oroszlánok", "medvék", mi magyarok viszont "farkasok" vagyunk.…Ha torz a kép, akkor is megszívlelendő. Mert ugyan a tej-és mézfolyamok azóta elapadtak, és talán kegyetlenek, vérszomjasak és farkasok sem vagyunk, de adott adott lehetőségeinkkel mintha ma sem tudnánk élni. Inkább viszálykodunk és vagdalkozunk." Hankiss Elemér: A befejezetlen ember, Helikon Kiadó 2014 - 219-220. old.
A magyarságot önismereti terápiára kéne beíratni, mert már 100-150 éve nem képes önnön nagyságát reálisan felbecsülni, képtelen józanul felmérni a helyét és a lehetőségeit a világban! Éretlen kamaszként hol jelentéktelen áldozatnak tünteti fel magát, amelyet a bűnös "felnőtt" nagy nemzetek eltaposhatnak, hol pedig a világnak, vagyis "Isten kalapjának" kitüntetett helyének képzeli magát; bokrétájának, jó ha nem egyenesen a fő csakrájának!
Normális volna, ha önképünket közelítenénk az Osztrák-Portugál-Belgium-Dánia nagyságrendhez és ezzel együtt a polgári megállapodott, magabiztos hozzáálláshoz. De mi mindig kitűnni vágyunk, fontosabbnak és értékesebbnek kívánván mutatni magunkat a külvilág felé, mint amilyenek valójában vagyunk. A nacionalizmusunk, pont olyan heves és agresszív, mint az utódállamok sovinizmusa, mivel sajnos semmilyen kormányzati és diplomáciai bölcsességet nem halmoztunk fel az "ezeréves államalkotó nemzeti lét" folyamán; elégedetlenek voltunk az Osztrák-Magyar Monarchiával, vonakodó szövetségesei voltunk mind a náci Németországnak, mind a Szovjetuniónak és most kígyót-békát kiáltunk a nyugati világra, amelynek részét képezzük.
Mi lenne, ha megbékélnénk magunkkal és végre valahára "kitalálnánk Magyarországot", de még inkább a magyar jövőt?
