Ő úgy látja, hogy Magyarországot elöntötte a nyugati kultúrmocsok és itt tűrhetetlen módon keveredik egymással tekintélyellenesség (beleértve a vallási tekintélyeket is) és a civil fegyelmezetlenség. A küldetése tehát az, hogy „rendet” teremtsen, méghozzá a székely modell alapján.

A mintául szolgáló Székelyföld Erdély keleti szegletében, de Románia közepén elterülő 800.000 lakosú magyar rezervátum. Orbán terve az, hogy a magyar lakosságot ugyanolyan öntudatos nacionalistává tegye, amely egyszerre bizalmatlan az „idegenekkel” és a nyugati, vallásilag közömbös modernizmussal szemben, mint szerinte a székelyek. Orbán szemében a székelység, az ősi határvédő szerepéből adódóan, őriz egyfajta harcias, férfias életfelfogást, amely ellentettje a liberális világ „elpuhultságának” és nemi szabadosságának. És ne feledkezzünk el a romániai háttérről sem; az ott élő magyaroknak jó része a nacionalista-kommunista Ceausescu diktatúra idején szocializálódott, vagyis számukra ismerős és természetes nemcsak a bizantinus tekintélytisztelet, hanem a nemzeti „különutas” politika is, hiszen Románia ugyanúgy lázadozott valamennyire Moszkva ellen, ahogy Orbán Brüsszel ellen.

Mit tehetnek azok a magyarok, akik nem fogadják el az orbáni bezárkózó és maradi konzervativizmust képviselő stratégiát?

• Szándékosan nem ellenzéki pártokat írtam, mert a mozgalom, - ha egyáltalán létrejön - akkor nem valamilyen választási győzelem céljából jön létre, hanem az európaias Magyarország értékeinek átmentése érdekében.

Más terepen kell játszani és másképpen, mint amin megszokta Orbán és a Fidesz-elit.

• Az általam elképzelt, hosszútávra berendezkedő passzív rezisztencia a fidesz-államtól teljességgel független kezdeményezés volna.

A mozgalomban nem pártok, szakszervezetek, civilszervezetek egyházak stb. vennének részt, hanem különböző szervezetekhez kötődő, vagy éppenséggel nem kötődő magánemberek. Ezzel összefüggésben a „nemzet” fogalmát is a Fidesztől eltérő módon kellene definiálni: a magyar nemzethez tartoznak nemcsak a magyar állampolgárok, nemcsak a környező országok kisebbségi magyarjai, hanem a nyugatra kiköltöző százezrek is.

• A laza, decentralizált tömegmozgalom nem politikai jellegű volna, hanem politikán túli: környezet-, és kultúraápoló.
• A fő tevékenységi formák az ismeretterjesztés, a szórakozva tanítás, a környezetvédelem és a szociális környezet gondozása volna.
• A programokat nyugdíjas pedagógusok, politikai és civil aktivisták, illetve egyházi személyek (az egyházak nem egységesek, például vannak olyan rendek, amelyek szemben állnak a Ferenc pápa elleni fideszes uszítással!).
• Fel kell készülni az orbáni „rezervátum-ország” különös sajátosságainak; így a belterjességnek, az harci/militarista propagandának, valamint a rendszer komor tekintélytiszteletének a közömbösítésére. Vagyis az akár lakásokon is összegyűlő ismeretterjesztő körök mellett fontos lenne úgynevezett „népi karneválok” szervezése is.
• Minderre az anyagi fedezetet az összeurópai magyarság közadakozása adná.

Az orbáni megosztó és ellenség-kereső politika egyfelől szétzilálta az összmagyar társadalom szövetét, másfelől „rezervátum-szerűen” elszigetelte és a jövőben még inkább el fogja szigetelni az országot a modern külvilágtól.

Mindenki, aki nem egy elszigetelődő, anyagilag és kulturálisan elszegényedő Magyarországon akar élni a jövőben, annak törekednie kell az összeurópai magyarság szolidaritásának és szellemi egységének megerősítésén!