Előrebocsátom, hogy az első világháború minden képzeletet felülmúló barbár és pusztító háború volt, DE a háborút követő spanyolnátha járvány (amely a madárinfluenza egyik válfaja volt) még több áldozattal járt!
Az én címszavaim: egy milliókat meggyilkoló, a hátországokat elszegényítő világháború a világ legabszurdabb, CÉL NÉLKÜLI HÁBORÚ-ja volt. Amerika belépésével a háború eldőlt: az "anyagcsatát" nem nyerhették meg a Központi Hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia és Törökország). Amerika belépésével véget ért az európai hagyományos, monarchiák egyensúlyán alapuló politikai-filozófia; és jött az "utópikus" wilsoni idea: a NEMZETEK ÖNRENDELKEZÉSI-elve. Ez vezet a soknemzetiségű monarchiák és országok - lásd a történelmi Magyarország - felbomlásához (és nem Clemenceau "kiállhatatlan" magyar menye!:)
A Nagy Háborúnak két fontos az életvilágra kiható következménye volt: a nők kiszabadultak a háziasszonyi szerep rabságából, részint ápolónőként, részint a besorozott férfiak helyett a gyárakban dolgoztak, innen eredt a női egyenjogúság egyre erősödő igénye! Emellett milliónyi férfi megtanult ölni és közben úgy érezte, hogy vérlázító meghalni az őket „hősi” halálba kergető királyért, cárért és a császárért, akik a háború kirobbantásáért felelősek….tehát a monarchiáknak el kell pusztulnia vagy egy kommunista forradalom, vagy a független nemzeti államok/köztársaságok kikiáltása által.
A magyarok is abban reménykedtek, hogy teljesül az évszázados álmuk és kikiálthatják a független, immár Károlyi-féle Magyar Köztársaságot.
Kikiálthatták..de szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy pont ilyen független államot akartak a Magyar Királyságon belül lakó horvátok, szerbek, szlovákok és románok.
Az első világháború vízválasztó volt: a korábbi történelmi hagyomány alapján és "Isten kegyelméből" uralkodó osztály és uralkodó elvesztette a hitelét. (Még akkor is, ha például a korabeli Oroszország a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága volt...és 100 évvel később sem képesek olyan hatalmas infrastrukturális beruházás sikeres végig vitelére, mint amilyen a transz-szibériai vasútvonal kiépítése volt!)
1920 után új politikai-gazdasági skála létesült, aminek az egyik végén az angolszász liberális piacgazdaság volt, a másik végén a zárt hadigazdaság;vagyis annak szovjet és náci válfajával. Magyarország, főleg az anglomán Horthy idején (akinek az egyik angoltanára a későbbi világhírűvé vált író James Joyce volt) próbált lavírozni, de végül is - a szocializmus epizódjának kivételével mind a mai napig - a német érdekszférához tartozunk.
A magyar politikai elitre az 1890-es évektől kezdődően jellemző, hogy hangzatos nemzeti jelszavakat puffogtat, rövidlátó és kompromisszum-képtelen. Tudniillik lehetett volna a trianoni határokon változtatni, de az abszurd "Mindent vissza!" álláspont lehetetlenné tette például a színmagyar Csallóköz visszavételét, amit tálcán kínáltak, amennyiben lemondunk a Felvidék többi részéről.
Azért népszerű Orbán, mert a "keresztény-nemzeti középosztály" által jól ismert, Nyugatot vádoló, kesergő, de egyben hepciáskodó politikai virtust élesztette újjá...a "Történelem Urának" következő pofonjáig.