A Chilétől Hongkongon át Libanonig kirobbant megmozdulások oka nem valamiféle összeesküvés, hanem a „közérdeknek” a világ egészére egyre inkább kiterjedő értelmezése, ami a politikai szabadságjogok védelméből, a megmagyarázhatatlan életszínvonalbeli különbségek elleni, valamint a politikusok szemérmetlen sikkasztásával szembeni lázadásból áll.

A „közérdek” baloldali-liberális, illetve nemzeti liberális színezetű felfogásával szemben a nemzetállami elit egy populista, tehát a többségi etnikum nevében fellépő nacionalista és idegengyűlölő „közérdek” fogalmat állított. A populizmusnak ez a „csodafegyvere” eddig sok országban hatásosnak bizonyult, de ellene hat a világszerte megfigyelhető erőteljes városiasodás, ami új civilizációs és kozmopolita erőközpontokat hoz létre, mint amilyenek a majdnem városállamokként működő megapoliszok, valamint az országhatáron belüli és azokon átnyúló város-szövetségek.