Az 1700-as évek végén született az a „herderi jóslat”, ami egyaránt megrémisztette és munkára sarkallta a reformkori nyelvújítókat és ami félelemmel tölti el a mai magyar miniszterelnököt. A jóslat így hangzik: „A magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok múltán talán nyelvüket is alig lehet felfedezni.”
Orbán Viktor a Japánban tett látogatása alkalmából azt mondta, hogy a magyarok visszatérő rémálma: „egyszer megjelenik a Jóisten Magyarországon, megkérdez minket, mi végre vagyunk a világon, és ha mi nem tudunk válaszolni, kihúz minket a nagy könyvből, ahova a nemzetek vannak felírva.” Most tegyük félre azt a furcsaságot, hogy Orbán a nem-egyistenhitű Japánt választotta éppen az istennel való példálózás helyszínéül, hiszen maga a felvetett kérdés abszurd: mitől lesz, vagy nem lesz „hasznos” a világ számára egy etnikum? Egyáltalán miért kellene egy nemzetnek céllal, küldetéssel rendelkeznie? Miért érne többet a szabadság zászlóvivője Franciaország és Egyesült Államok, mint a csendes Svájc, vagy Nigéria? Miért érne többet a magát az ókori római birodalom örökösének tartó Oroszország, mint Kanada, vagy Argentína?
A gondolatmenet olyan, mint egy kisiskolás rémálma: „Egyszer csak jön a rémisztően szigorú Történelem ura, aki ezek szerint fölötte áll az elfogult „Magyarok Istenének”(!?) és felteszi a Tamási Áron-féle kérdést: „na, mi végre vagy a világon?” És ha nem tudsz gyorsan felsorolni világszerte ismert festőt, futballistát, - bármit ami indokolná a létezésed, akkor vége mindennek; kampec doloresz. A karinthys bukott diákhoz hasonlóan még a szégyent hozó nevét is kiradírozzák az Élet osztálykönyvéből:)
Komolyra fordítva a szót: a magyar jobboldal világlátását nem a józan felnőttesség jellemzi, hanem a kisebbrendűségi érzés, amit aztán világrengető mítoszokkal ellensúlyoz, kezdve a sumer-magyar rokonságtól a magyar/parthus Jézus hercegen át a világhódító hun-török eredetig. Kásler miniszter szerint a magyar oktatás célja az, hogy nemzeti büszkeséggel töltse el a diákságot. A józan önbecsüléssel nem is lenne baj, de a hamis történelmi érvekre és hazugságokra építő nacionalizmus félrevezető.
A lényeg a jelenkori magyarság jóléte és fejlődőképessége; csak ez hozhat elismerést az országnak és annak vezetésének!
Valahol utat tévesztett a Fidesz-KDNP…
