Bár Orbán Viktor rosszul kormányozza az országot, de a mezőgazdasági teljesítmény hanyatlása nem az ő bűne. Visszatekintve a rendszerváltásra azt kell mondani, hogy a magyar politikai elit sáfárkodott rosszul az ölünkbe pottyant szabadsággal.

Túl korán vágtunk bele a pártoskodásba, tovább kellett volna egyezkedni vagy a „Nemzeti Kerekasztal” mellett, vagy a szabadon választott országgyűlés berkein belül a nemzeti gazdasági stratégiáról, akkor még nem volt akkora a megosztottság az eliten belül mint ma. Nem kellett volna hagyni, hogy az európai színvonalú jól működő mezőgazdaságunkat rossz politikai kompromisszumok szétzilálják. Egyáltalán a KGST megszűnte után - azzal hogy nem tűztünk ki gazdasági prioritásokat, ezzel együtt védővámokat - a magyar gazdaság sodródni kezdett.

Lehetett volna egy „Kert-Magyarország” koncepció felé elindulni, például a szentesi termálvizes melegházak mintájára összekapcsolni a környezettudatos, biogazdálkodást a nagy szaktudást igénylő, intenzív mezőgazdasági termeléssel, lehetett volna koncentrálni (vagyis állami dotációból és akkor még olcsón felvehető kölcsönökből tőkét injektálni) a kevés alapanyagot, de nagy szaktudást igénylő gyógyszeriparba, de lehetett volna Magyarország a nyugat-európai nyugdíjasok egészségügyi és turisztikai paradicsoma – de ezekből semmi sem lett.

A politikai elit koncepciótlansága, valamint a jobb-, és baloldal beteges gyűlölködése miatt a fejlődésünk lelassult és ma már ott tartunk, hogy az Európai Unió pénze nélkül életképtelen lenne a magyar állam.

Ha lesz magyar gazdasági (és mezőgazdasági) feltámadás, akkor az csak minden politikai fél által elfogadott, okosan megválasztott célok kitűzésével lesz lehetséges.                                                                                             Biztos, hogy erre sor fog kerülni, csak az a kérdés mikor és milyen árat kell addig érte fizetünk?!

(A bejegyzés pontosan négy évvel ezelőtt, 2015 december 27-én született. A véleményem azóta sem változott)