A magyar állam nem jó gazdája az országnak. Egy európaias, szakszerű állam védi és helyzetbe hozza az állampolgárait, az adókból befolyt pénzt a közérdeknek megfelelően fekteti be, valamint mindenkire érvényes törvényeket és eljárásmódokat hoz létre, amelyeknek betartását szigorúan és pártatlanul felügyeli. Hol vagyunk mi ettől?
A rendszerváltás óta a magyar állam különösen mostohán bánik az itt élőkkel; elengedte a kezét a rosszul működő szocialista nagyiparban dolgozó millióknak, elengedte a kezét a jól működő szocialista mezőgazdaság szövetkezetekben dolgozó millióknak. A szocializmus kétkezi munkát végző - ennek következtében értelmiség-ellenes - munkás-paraszti osztályuralmában kialakult a tanárokat, orvosokat, mérnököket sújtó fizetési viszonyokon nem változtattak. A Fidesz hatalomra kerülése továbbrontott a helyzeten; miközben Orbánék a nemzeti testvériség érzelmes húrjait pengették aközben a nyugati, „liberális fogyasztói társadalmi” modell és vele a „szolgáltató és gondviselő állam” koncepcióját is elvetették az alkotmányt felváltó Alaptörvényen keresztül. A „munka-társadalma” elvének megfelelően gyakorlatilag felszámolták a szociális hálót és a ’magyar-magyar’, illetve a ’magyar-roma’ lakta leszakadó térségek problémáját a közmunka és az egyházi karitász révén kívánták megoldani, sikertelenül.
Ahogy minden rosszul működő intézményben a magyar állam működésében is egyszerre található meg a szűkösség és a pocsékolás, a példát statuáló szigor és egyesek törvények-felettisége. A Fidesz központosító törekvése, következésképpen az önkormányzatiság-ellenessége miatt az állampolgárok számára egyre inkább idegen és közömbös hatalomként jelenik meg a magyar állam. A Jog uralma helyett megjelenik az önbíráskodás, az olyan állami intézményekkel szembeni bizalmatlanság is, mint az Országos Mentőszolgálat.
Eközben a keresztény-nemzeti erkölcsről papoló Fidesz a ’magyar-magyar’ és ’magyar-roma’ elesettek és „prolik” vergődését szórakozottan és megvetéssel szemléli.
Pedig ha az állam segítőkészségébe, útmutató bölcsességébe vetett hit elillan és csak a „csendőr típusú” erőszak tartja fenn a rendet, akkor sajnos a tragédiák sorsszerűen bekövetkeznek.
