Az jellemző a populista politikusokra Amerikától Magyarországon át Oroszországig, hogy az egyéni, családi-rokonsági és a klientúra hatalmi ambícióit a Nemzetre és a Kereszténységre való hivatkozással leplezik. A populista politikusoknak a nacionalizmus arra szolgál ürügyül, hogy az általuk kormányzott „szuverén” politikai buborékot függetlenítsék a nemzetközi jogi és szakmai kontrolltól. A kereszténységre való hivatkozás pedig arra jó, hogy egyrészt „túlvilági dicsfénnyel” övezzék politikájukat, másrészt hogy kétszáz év után a vallástalanított, szekularizált állam működésébe visszavezessék az egyházat.
Természetesen a cél ezzel nem az, hogy az egyházak rápirítsanak a hazudozó és embertelen populistákra, hanem ellenkezőleg, a sokszor vallástalan állampolgárok adóiból felpumpált egyházaktól elvárja a nemzetállami hatalom, hogy a kiváltságos helyzet fejében támogassák a kormányzó pártot és vegyék át a humán szféra, az „emberi erőforrások” feletti irányítást. Ennek egyik előjele Balogh Zoltán lelkész kinevezése volt az EMMI élére, majd a nem-vallási alapon működő civil segítőszervezetek anyagi forrásainak elvétele, az állami szociális háló lebontása. A folyamat itt megállt, mivel az egyházak nem igazán tudtak, tán nem is akartak szegénypolitikával foglalkozni (az egyetlen Iványi-féle Oltalom Karitatív Egyesület kivételével).
Vagyis ma, - a járvány kellős közepén és a tél közeledtével - milliónyi magyar maradt állami és egyházi segítség nélkül!
Amíg az Egyesült Államokban a neo-protestáns egyházak már hosszabb ideje befolyást gyakorolnak az elnökválasztásra és az elnökökre, addig Magyarországon fordítva, miniszterelnök tartja markában a bevett egyházakat. Ennek bizarr és gyomorforgató következménye a „pápánál is pápább” magyar klérus illiberális, politikai indíttatású pápa-ellenessége.
A populista kormányzás gátlástalanságára jellemző, hogy amikor 2010-ben ellenzéki győzelem született Esztergomban, akkor Meggyes Tamás előző városvezető, először is nem adta át a polgármesteri szobáját a megválasztott polgármesternek, Tétényi Évának (ez emlékeztet Trump-nak a választási eredményt el nem ismerő kutyakomédiájára). Aztán a független polgármester és az önkormányzat fideszes többsége közti vita, valamint az érseki központ lakosságának megleckéztetése miatt a város majdnem teljesen leállt: akadozott mind a közvilágítás, mind a tömegközlekedés.
Úgy tűnik ez a sors vár az iparűzési adó elvételével minden magyar önkormányzatra, de legfőképpen az ellenzéki többségű „bűnös város”-ra, Budapestre. Ha bevételeitől megfosztja az Orbán kormány az önkormányzatokat (persze úgy, hogy a „nem-ellenzéki” városok majd stikában, várhatóan kapnak mégis anyagi támogatást), akkor nem lesz a városokban szemétszállítás, tömegközlekedés, bölcsödei-óvodai ellátás és közvilágítás.
Mintha Orbán Viktor döntéseit nem annyira a bölcs előrelátás, mint inkább a példát statuáló, megtorló politika motiválná, ami viszont távol áll a keresztényi szeretetvallástól. Hol van itt a „Homo christianus” pozitív, nagylelkű és emberbarát jellege, hol a krisztusi szeretet?
