Ez idő tájt a bennfentesek, - az egyszerűség kedvéért, a keresztnevek elhagyásával - „jó” és a „rossz” Orban-ról beszélnek; a „jó Orban” a román miniszterelnök: Ludovic Orban , a rossz, a magyar „Viktor Orban”.
Lám, lám! A világ egyik legkorlátoltabb politikai elitje; a magyar, képes volt ugyanabba a folyóba lépni Trianon után száz évvel, aminek következtében a világ közvéleménye előtt a magyar uralkodó elit feudális kizsákmányolónak, a magyar állam pedig már megint szélsőségesen nacionalistának tűnik fel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy 1920-ban túlzottak voltak a „nemzeti önrendelkezés” lázában égő nemzeti kisebbségek vagdalkozó kritikái, hiszen a kor átlagánál nem volt „illiberálisabb” magyar közigazgatás, ma viszont már deklarált cél az illiberális kormányzás! És az ennek nevében elkövetett, európai normákkal össze nem egyeztethető visszaéléseket nem lehet a „nemzeti szuverenitás”és a „belügyekbe való beavatkozás” típusú blablával elfedni… A „rossz Orbán” vétóval való zsarolása még a nyugat-európai Orbán-szimpatizánsokat is viszolygással tölti el, hát még a polgári közvéleményt, amely nem szokott hozzá kelet-európai „rafkós” tempóhoz!
Orbán ravasz ugyan, de egyre dühösebb is, ami egyre kiszámíthatatlanabbá teszi.
Az amúgy is kisebbrendűségi érzésekkel küszködő Orbán számára Magyarország túl kicsi, túl jelentéktelen ország, ahhoz hogy vele együtt kivívja mások tiszteletét. Van is benne elégedetlenség érzés mind a trianoni „Kis-Magyarország” területnagyságával, mind az általa egyfelől „közép-ázsiainak”, másfelől a Nyugat vallástalan „kultúrmocskában” fetrengő magyarországi lakossággal szemben. És közben egyre elvakultabban gyűlöli az Európai Unió politikusait, akik – legalábbis ő így éli meg – ugyanolyan lekezelő, megalázó módon akarnak atyáskodni fölötte, mint régen a „nagyokos” urbánus-liberális-európaias kultúrájú SZDSZ-es mentorai.
Elhitte az erdélyi híveinek, hogy olyan nemzetek-fölötti szervezetektől független, homogén, központosított nemzetállamot kell kialakítani, mint amilyet Ceausescu csinált, csak magyar-keresztény alapon! Elhitte a vallásos híveinek, és a klérusnak, hogy nem egyszerűen nacionalista küldetése van, de az európai kereszténységet megújító, világmegváltó szerep is vár rá. Ezek az ambíciói, a kérdés az, hogy mi történik, ha látványosan kiderül – saját maga számára is - hogy mindez csak légvár volt?
Lehetséges a taktikus visszalépés a vétótól, de nem zárható ki a személyes sértettségből, a bicskanyitogató bosszúvágyból fakadó „hérosztratoszi tett” sem. Tudvalevő, hogy az ókorban élt Hérosztratosz úgy akarta megörökíteni a nevét, hogy felgyújtotta az ókori világ hét csodájának egyikét: Artemisz istennő gyönyörű epheszosz-i templomát…sajnos nem lehetünk biztosak abban, hogy egy olyan labilis ember, mint amilyen a „rossz Orban”, akkor ha nem tud építeni, akkor nem fog-e pusztítani; ezzel írva be örökre nevét a Történelem Urának nagykönyvébe…
