A gazdag emberek többsége a vagyonát megtartja magának, egy kisebb hányaduk a vagyonából önzetlenül adakozik a saját lakóhelye, országa javára és van egy elenyésző kisebbség, amely nemzetek feletti, az egész emberiség javát szolgáló projektet kezd el finanszírozni; ilyen többek közt Soros György is.

Soros egy árfolyamfedezeti alapot irányít, amely „eredetileg a befektetések árfolyamkockázatainak csökkentésére hoztak létre, aztán az 1990-es évekre a legerősebb spekulációs pénzügyi alakzat lett belőle /…/ saját tőkéje viszonylag szerény – nem úgy, mint a biztosítóké –, kb. 10-20 milliárd, ám mikor egy-egy vállalkozásba kezd, „meghívja” az igazán tehetős pénzembereket, akiknek a belépési küszöb 100 millió körül mozog – a jobbaknak inkább felette, esetleg egy-két nullával. A jelentősebb hedge fundok így akkora tételekben tudnak játszani, amivel sem a biztosítók, sem a nyugdíjintézetek nem tudnak versenyezni. (inkább azok is beszállnak a játékba: számos hedge fund „kliense” egy-egy biztosítótársaság.)

Sőt: egyes országok nemzeti bankjai sem tudnak velük szembeszállni. Ez volt a helyzet akkor is, mikor a Quantum Fund az angol font „ellen” játszott: a pontos számokat nem lehet tudni, de kb.10 és 20 milliárd dollárra becsülik a bedobott tétet – természetesen lépéseit mások is követték, akik ismerték Soros fantasztikus intuitív üzletpolitikáját. Így aztán sem a Bank of England, sem a segítségére siető egyéb nemzeti pénzintézetek nem tudtak labdába rúgni. A font leértékelődött. Ami – végül is – jót tett az angoloknak: kiléptek az európai valutaunióból, és ez a lépés volt a kezdete az angol gazdaság fellendülésének: lehetett csökkenteni a kamatokat, s megindult az élénkülés” (Almási Miklós: Napóra a Times Square-en – T-Twins 1995, 60. old.) „A kölcsöntőkével való játék is hozzájárult a pénzügyi válság berobbanásához. A fedezeti alapok szabályai még nincsenek kodifikálva, így aztán - törvények híján – ellenőrzésük is lazább /…/ Ezért aztán Soros 1994-es kongresszusi bizottsági meghallgatásának az volt az egyik célja, hogyan lehetne olyan törvényeket hozni, melyek ezt az új pénzügyi ágazatot szabályozhatnák… Sohasem sikerült sem neki, sem másnak kiharcolnia valaminő szabályrendszert” (Almási Miklós: Hova tűnt az a rengeteg pénz? – Atheneum, 2009 – 103. old.)

Soros György szálka tehát nemcsak a tőzsdei és pénzügyi anarchia vámszedői, de a mindennemű nemzetközi intézményrendszert ellenző nacionalista-populista politikus szemében is.

A Fidesz propagandisták minden Orbán-ellenes kritikust  - így George Clooney-t is - azzal vádolnak, hogy Soros zsebében vannak, pedig ezzel csak a maguk beszűkült és végtelenül anyagias gondolkodását leplezik le!