Tételezzük fel egy percig, hogy Orbán amikor a Nagy Francia Forradalom előtti időkhöz akar visszatérni, akkor nem egy „keresztes-vitéz” hun Attila szerepében tetszeleg és nem akar „Isten ostora” lenni a Nyugattal szemben, hanem a jóhiszemű célja csupán a polgári társadalom állítólagos „hanyatlásának” a megakadályozása…

Ha tehát visszaforgatjuk az időkerekét, akkor hirtelen az 1789-e forradalom előestéjénél találjuk magunkat; a Rokokó időszakában!

Milyen is a rokokó?

• A rokokó az arisztokrácia divatáramlata, de befogadó jellegű volt a „szellemi arisztokráciára”: a filozófusok, írók, zenészek elitjére.
• Amíg a barokkban a királyi udvar volt a középpont, addig a Napkirály halála után a súlypont áttevődött a párizsi szalonokra, amelyeket általában okos és művelt hölgyek vezettek.
• A „feminin” szalonok világa elutasította a nyers erőt és a párbajok helyett a szellemi (és szerelmi) párbajokban talált gyönyörűséget.
• A városias rokokó fedezte fel a természetrajongást, a már nem geometrikus kertművészettel együtt és egy virtuális, idilli vidéki világot hozott létre; pásztorjátékokkal, illetve pásztorórákkal…
• A főúri, nagypolgári szalonokban elképzelt, a valóságtól elrugaszkodott „népiség”-ből fakadt, hogy a rokokó szó szerint levetkőzte a barokk divat súlyos ruhadarabjait; a kitömött ruhákat és vastag parókát. Ekkor terjedt el az akkori elit szerint parasztiasnak tekintett térdnadrág, csatos cipő és a könnyű, fonott copf viselése.
• A rokokó elsősorban a játékok és a gáláns ünnepek korszaka volt. A korábbi férfias, vadászat utáni tivornyák helyét átvette az elegáns, nőies társasági élet. Ehhez tartozik, hogy elengedhetetlenül fontos volt tánctudás, a zenélési képesség is.
• Az immár jól befűthető belső terek egységessé váltak: passzoltak egymáshoz a bútorok, a szőnyegek és a fali dekoráció.
• A rokokó, - ahogy maga a franciául beszélő európai arisztokrácia is - kozmopolita volt. Az egyik fő inspirációs forrás a kínai művészet és azon belül a porcelánművészet volt.

Mi ebből a tanulság?

Az, hogyha azon gondolkodunk milyen lesz egyszer a robot-munkaerő által kényelmessé tett és rengeteg szabadidőt az emberekre rázúdító civilizáció jövője, akkor már van egy lehetséges felelet: választhatjuk a rokokó életminőséget, a finom játékosságot és a természetre való nyitottságot!

De félő, hogy Orbán Viktor, a szűklátókörű, idegengyűlölő „kisnemesi nacionalizmus” örököseként az „arisztokratizmus” laza eleganciáját elveti és akár harcolni is kész vele szemben, miként a francia forradalom eszméit gyakorlatba átültető Napóleon-nal szemben a felkelt magyar nemesi had 1809-ben Győr mellett. Az ismert eredménnyel.