Érdekes írás jelent meg Ablonczy Bálint tollából a Válaszonline.hu-on „Átállt a „sötét oldalra”? – így lett ellenségből Orbán Viktor barátja Emmanuel Macron” címmel. Ablonczy Bálint Fredrik Erixon-t, a Centre for International Political Economy igazgatójának a Spectator brit konzervatív lapban megjelent cikke kapcsán kereste meg.
Erixon meglepő párhuzamokat vél felfedezni Macron és Orbán közt, amelyet Ablonczya következő módon foglalt össze:„szerinte Macron és Orbán is szereti a hatalom központosítását, minél kevesebb ellensúlyt akar maga körül látni. A magyar kormányfő kapcsán megemlíti az igazságszolgáltatás elleni támadásokat, míg a francia elnöknek a (parlamentet kikerülő) elnöki rendeletekkel való kormányzást rója fel. Erixon szerint mindkét politikus alapvetően pesszimista: úgy gondolják, Európának kevés barátja van a világban. Kritikusak Amerikával, nagyobb állami beavatkozást és protekcionizmust szeretnének a gazdaságban, és szoros kapcsolatokra törekednek Oroszországgal. A magyar miniszterelnök a kereszténység védelmében élesen bírálja az iszlám hátterű bevándorlást, a francia elnök pedig nagyobb állami ellenőrzést akar a franciaországi iszlám felett, és szekuláris alapon ellenzi, hogy a muszlim nők fátylat hordhassanak. Orbán és Macron szeretnek egymás ellenfeleiként pózolni, de Brüsszelben gyakran azonos oldalon állnak” – írta a svéd közgazdász.”
Erixon, más angol és skandináv gondolkodókhoz hasonlóan, előítélettel viseltetik a „kontinentális” Európa-politikával szemben. Az őt Napóleon birodalmának centralizmusára emlékezteti és ezen az alapon állít fel indokolatlan párhuzamot két centralizáló politikus; Macron és Orbán közt. Holott amíg Orbán kézi-vezérléses magánállamot igyekszik kiépíteni, ami mögött elsősorban nem Európával, hanem Magyarországgal kapcsolatos pesszimizmusa munkál, körkörös védelemmel és a dekadens Nyugattal való „hun-türk-kurucos” dacos szembenállással. Addig Macron Franciország kormányzását mintha kötelező penzumnak tekintené a számára lényeget jelentő jogállami alapokon nyugvó, liberális "európai szuperállam” létrehozását megelőzően. Amíg a de Gaulle-i hagyományból Orbán csak a nemzetállam-központúságot és az elnöki kvázi teljhatalmat látja, addig Macron De Gaulle jogállamiság iránti elkötelezettségét, valamint Európának az Urálig tartó, az Egyesült Államokkal vetekedő hatalmi pólusának vízióját veszi át.
Emmanuel Macron politikai ambíciója nem egy ókonzervatív, bezárkózó nemzetállam orbáni-jellegű despotájaként való uralkodás, hanem a köztársasági elnöki pozíciójának megszerzése a régiós önkormányzatokon alapuló, szekuláris Európai Köztársaság élén!
https://www.valaszonline.hu/2021/01/27/orban-viktor-emmanuel-macron-szovetseg-elemzes/?fbclid=IwAR0sWCXxYLhTe9oO0O-1XRqDV3-W-7DXT99vYokhFYFGkiZWkrYqZZLrhbg
