Egy populista hatalom soha nem lehet konzervatív, mert vagy a nemzetét akarja a megvédeni a „fajok harcának” dzsungeltörvényétől, vagy a „dolgozó kisembert” a globális, transznacionális kapitalisták kizsákmányolásától. Amíg a konzervativizmus egy adott hagyományos rend ápolásáról és lassú továbbfejlesztéséről szól, addig a populizmus életeleme az állandó harckészültség és a konszolidáció-ellenesség. Amíg a konzervativizmus egy eszmerendszer mellett tesz hitet és következetesen kitart mellette, addig a populizmus alapvetően elvtelen. A hitelességére valamit is adó konzervatív politikus soha nem mondaná azt, hogy „ne a szavaimat figyeljék, hanem a tetteimet”. De a populista propaganda sokszor épp ezt a hitszegő, alattomosan támadó, pávatáncos politikát hívja „pragmatizmusnak” és nagyon büszke rá…
Orbán a jól megalapozott, hosszú távon az egész nemzet számára hasznos, „békebeli” beruházások helyett „Vezérlő tábornokot” játszik. Kormányzás helyett úgy tesz (és ebben az egész orbánista szurkolói had mellette van) mintha állandó végveszedelem fenyegetné a magyarságot: hol a terrorizmus, hol a migránsok, hol a Nyugat, hol Soros, hol a keresztény-ellenesek és most a 2022-es választások esetleges elvesztésének veszélye miatt.
A mesterségesen előidézett hisztéria aztán felhatalmazza a kormányt a rendkívüli állapot bevezetésére és ezzel nemcsak a demokrácia szükségtelen korlátozására, hanem az ország javainak megkaparintására és újraelosztására a csatlósai közt.
Orbán, ha csak rajta múlna, akkor - ha nem 2022-ben, akkor 2026-ban - legszívesebben Szerbiát követné egy Európai Unió-Oroszország-Kína által határolt geopolitikai vákuumba, amelyben végre kiteljesedhetne, méghozzá több generációnyi időre, az erős nagyhatalmakat stréber módon kiszolgáló, a nem túl lelkes, vagy ellenzéki állampolgárokat eltaposó despota uralma.
Ezt akarjátok keresztény-nemzeti jobboldaliak?
Hol vagytok?
