1.) a cél: a nemzetegyesítés
2.) A nemzetegyesítés lényege: ne legyen kirekesztés sem politikai, sem ideológiai, sem szociális szempontból.
a.) Vagyis mindenki a részese lehet a nemzetegyesítésnek, aki szemben áll a gazdaságot katasztrofális helyzetbe hozó és a nemzetgazdaságot szétlopó orbánistákkal, tehát a lelkiismeretükre hallgató fideszesek és egyházak is!
b.) Nehéz lesz megszabadulni Orbán pártsoviniszta látásmódjától, hiszen mint minden demagóg és nárcisztikus politikus-személyiség Orbán önmagára az országot, Európát és a keresztény világot megmentő „hős” szerepét osztotta. Annak a hősét, aki mögött egységes hátország áll - szemben az egymással civakodó kispártokra bomló ellenzékkel. Korábban elég volt Orbánnak bedobni a tudatosan elszegényített pártok közé a pénzügyi koncot, azok máris egymás torkának estek a képviselői helyekért folytatott küzdelemben, ráadásul a pártsovinizmuson alapuló rivalizálás fenntartotta a Fidesz politikai monopóliumát is. Ez a képlet ért véget a civilek által kezdeményezett előválasztással, ugyanakkor a Fidesz alapvető érdeke a továbbiakban is a pártok, illetve a pártok és a megválasztott ellenzéki miniszterjelölt közötti viszály szítása.
3.) Az ellenzéken belüli zavar oka: a magyar politikatörténet nem ismeri a pártok és a párton kívüli mozgalmak együttműködésének mikéntjét.
a.) Azért nem állított fel „játékszabályokat” az előválasztást követő időszakra az azt előkészítő jogász csapat, mert úgy tűnt, hogy arról majd a pártok és az Orbánt kihívó majdani ellenzéki miniszterelnök-jelölt könnyen meg tud egyezni.
b.) Az előválasztás viszonylagos „nyertesei” Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter lettek, akik mögött alig valami, vagy semmilyen párt-háttér nem állt. Ez arra utal, hogy az ellenzéki civil társadalom pártok feletti „nemzetmegmentőt” keresett, és hiába lett volna kíválóan alkalmas erre a szerepre Dobrev Klára, ha az őt támogató Demokratikus Koalícióra túlságosan is rávetült és a mai napig is rávetül a nemzetet megosztó, népszerűtlen Gyurcsány Ferenc árnyéka.
c.) Az előválasztásra nem a korábban tervezett 2021 tavaszán, hanem őszén került sor, vagyis az időzavar előre borítékolható volt.
4.) A zavar kiküszöbölésének lehetséges módjai:
a.) Szükség lenne egy a 2022-es választásokig működő „közvetítő bizottságra” a pártok egymásközti, valamint egyes pártok és Márki-Zay közti viták diszkrét elsimítására.
b.) Mivel az európai parlamentarizmus logikája azt diktálja, hogy a miniszterelnök mögött legyen párttámogatás, ezért el kellene fogadni az európai értelemben vett kereszténydemokrata párt alapításának igényét Márki-Zay Péternek.
c.) Még a 2000-es évek elején Wermer András beleverte Orbán Viktor fejébe a hatékony kommunikáció fő szabályait: hosszabb távon használt, befogadható (tehát kevés és könnyen érthető üzenet), ezek ismétlése ezzel párhuzamosan minél kevesebb, önálló politikusi rögtönzés (de még az esetleges „rögtönzések” is legyenek előre megbeszéltek és elpróbáltak), aközben az ellenzéki politikusok és párthíveik nem szoktak hozzá a kommunikációs fegyelemhez.
d.) Nélkülözhetetlen, de nem elégséges a politikusok országjárása. Létre kell hozni a kommunikációs csatornákat: új, vagy már létező rádiók, TV-ék, internetes portálok együttműködő hálózatát.
Orbán borzalmas politikai öröksége, hogy az emberek többre becsülik az érzelmekkel teli szónoklatokat a programoknál, a gyors és látványos látszatmegoldásokat a lassú megfontolt építkezésnél és az erőpolitikát a kompromisszumoknál. Az Ellenzéki Összefogásnak ellenpéldát kell mutatni kompromisszumkészségben és politikai bölcsességben. Ezzel lehet felülmúlni és legyőzni a Fideszt!
Éljen a Fidesz pártállami elnyomása alól felszabadult, igazságos, emberséges és európai Magyarország!
