- Itt áll, a múlt hét óta immár 8 milliárd főt számláló emberiség az általa benépesített, beépített, kizsigerelt és szeméttel borított Földön és közben ennek a világnak a „komoly” nemzetállami politikusai egymás közt és az országaikon belül – mintha nem lenne fontosabb dolog a világon - életveszélyes hatalmi játszmákba bonyolódtak. A fő ellentétet már nem a még mindig jelenlevő osztálykonfliktus, gyarmati múltból eredő egyenlőtlenségek, vagy a nyersanyagforrások fölötti uralom megszerzése jelentik, hanem az „identitáspolitika”!
- Az északi féltekén az emberiség kulturális-vallási szempontból három nagy korszakon ment át az utóbbi ezredévekben:
- A civilizáció egyidős az állami hierarchiával és fordítva; a gyakran szakrális állam termeli ki és tartja fenn a piramis-formájú hierarchiát. A Tradíció konzervatív hívei ennek a hierarchiának „szent” rendjét tartják természetesnek. Tehát ahogy az Isten, majd lejjebb a király uralja a világát, úgy lejjebb a családfő (aki „természetesen” férfi) uralja a családot.
- Az ipari forradalommal és kapitalizmussal egy új, mechanikus világmodell született, ami az emberi társadalmat egy gépezethez hasonlította. Amiképpen a mozgó gépezetben sok kis, de már „egyenrangú” alkatrész van; olyképpen minden ember egy kis csavar egy nagy masinában: akár a hadseregről, gyárról, vagy bürokráciáról van szó. Ennek a társadalomszervezési mintának a célja (a piaci konkurencia miatt) a hatékonyság állandó növelése volt, tehát lelapította a piramist, hogy a döntéseket a legmegfelelőbb szakemberek, vagy politikai téren az érintett állampolgárok hozzák meg.
- Az ipari forradalom legújabb digitális, a kommunikációt forradalmasító korszakában már az egyenrangú, egymástól olykor távoli pontok kapcsolati hálója a jellemző. A „globális kapitalizmus” nem más, mint az országhatárokkal mit sem törődő világkereskedelem és vele párhuzamosan, - paradox módon - ennek ellentéte is: a személyre szabott, célzott marketing és kereskedelem.
- De az 1950-1960-as években Nyugat-Európában és Észak-Amerikában kialakult a fogyasztói társadalom luxusának talaján egy új, a beat zenei nyelvén alapuló ifjúsági rétegkultúra, amit megfejelt a nők számára szexuális felszabadulást hozó modern fogamzásgátló tabletták elterjedése. Ebben az időszakban és ebben a közegben, amelyet a rövidség kedvéért nevezzünk hippi korszaknak rendültek meg Nyugaton a hagyományos tekintélyek: a tradicionális egyházak, a vérségi, vagy vagyoni alapon kialakult „kasztok” és a nemzetállam által korlátolt „nemzeti látószögek”. Megnyílt a világ!
- Ma a férfisoviniszta populizmus (amelynek szimbóluma lehetne a hippik hosszú hajával szemben a rövidre vágott „katonás” frizura, vagy egyenesen a bőrfejűség, a „skinhead” jelenség) ellentámadásba lendült. Nemcsak a populista, nacionalista politikusok háborús retorikájáról van szó, (szemben a hippik pacifizmusával), amellyel mondvacsinált európai uniós, globális liberális összeesküvéssel, meg migránsokkal riogatnak, hanem a nőellenességről (lásd az abortuszt tiltó törvényeket) és a szexuális forradalom visszavételéről is a „hagyományos család” fetisizálásával. De mint a mellékelt idézetben olvasható: „…korábban Putyin egyik szövetségese bevallotta, hogy „a keresztény értékekre való hivatkozást csak fügefalevélként használják ahhoz, hogy eltakarják a valódi célt, a geopolitikai törekvések megvalósítását. A szovjet időkben ez a politika a kommunista ideológia mögé bújt, ezt a szerepet most a hagyományos értékek védelme játssza.” (Catherine Belton: Oroszország több olyan lépést tett, amivel növeli Orbán népszerűségét - HVG.HU/2022. július 13.)
Ma egy korábbi korszak életmódmintájához, a „férfisoviniszta hadiállam” ideáljához való visszatérésnek lehetünk tanúi és elszenvedői mind a trumpista jobboldali köröknél, mind Putyinnál és Orbánnál.
